Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2020

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2020. február 29. -  A Kecskeméti Énekes Kör koncertjén jártam
"Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." - Kodály Zoltán.
Ma este az iskolai bálról lemaradtunk, cserébe viszont a Kecskeméti Énekes Kör koncertjén vehettem részt, az ART TeleCom képviseletében. Párszor be akartam csukni a szemem, hogy úgy hallgassam a produkciót, de féltem, hogy ha rám néznek, azt hiszik szunyókálok. Pedig a zenéhez nem kell szem, csak hallás és lélek. A Kodály Iskola ma este zengett a csodálatos dallamoktól, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Öröm volt rengeteg kedves ismerőssel is találkozni, akik szintén hasonlóképpen vélekedtek a koncertről. Ezúton is szívből gratulálok az Erdei Péter vezette kórusnak, várjuk a következő fellépést! (Fotó: Hírös.hu)

2020. február 25. - A kommunizmus áldozataira emlékeztünk
"Hogy a magyar nemzet mennyire államalkotó képességű, azt mutatja az is, hogy a háború után ránk szakadt forradalomból és gonosz kommunizmusból is ki tudtunk lábalni, a győző népek minden aknamunkájával szemben is." - Cholnoky Jenő
Minden elnyomó diktatúra szörnyű, melyekből a XX. században Hazánknak kijutott a két legszörnyűbb. De ahogy Cholnoky Jenő is mondta, kilábaltunk belőle, belőlük. Mert a Haza nem csak egy földrajzi hely, hanem a szívünkben élő nemzettudat. Ez pedig a rengeteg veszteség ellenére is sok mindenen átsegít bennünket. Kötelességünk emlékezni az áldozatokra, és gyermekeinket emlékeztetni a szörnyűségekre: tanuljanak a múlt hibáiból. Soha többé diktatúrát!
(Fotó: Banczik Róbert, Hírös.hu)

2020. február 24. - Mélymerültünk a bohóc életébe
Pár hete mutatták be a Mélymerülés c. lapot Kecskeméten. Az alkotók az eladott újságokból származó bevételt olyan szervezeteknek ajánlják fel, akik mélyszegénységben élőket, rászorulókat, elesetteket támogatnak. Ma este pedig Váry Károly, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze felajánlotta a nagyközönségnek - és a szervezőknek - James Joyce, A bohóc c. monodrámáját. Nem egyszerű előadás, de annál nagyobb élmény. Megmutatja, hogy az ember élete már gyermekkorában is ki tud siklani és olyan útra viszi, ahonnan szinte nincs visszaút. Ma este kapcsolatot teremtettünk az alkotókkal, a művészettel és a közönséggel egy nemes cél érdekében: egy értéket közvetítő újság (megvétele) csodákra képes! (Fotó: Banczik Róbert, Hírös.hu)

2020. február 24. - Égi mesélő lett Csukás István
A mai napon itt hagyott bennünket Csukás István, Kossuth-díjas költő, író, a Nemzet Művésze. A nagy mesélő, akinek olyan felejthetetlen figurákat köszönhetünk, mint Pom Pom, Süsü a sárkány, Gombóc Artúr, Mirr-Murr a kandúr vagy éppen a Hörömpő Cirkusz társulatát. Anno ezeken a meséken nőttünk fel, néztük, hallgattuk, olvastuk történeteiket. Aztán eltelt jó pár esztendő és most a Gyermekeink kapcsán ismét visszajöttek az életünkbe. Öröm nézni, ahogy Lili és Márkó elmerül Csukás István mesebirodalmában. Ma örökre itt hagyott bennünket. De örökre itt is marad velünk. "Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismertek? Hohó! Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt..."

2020. február 23. - Busójáráson jártunk
Anyáékkal megbeszéltük, kocsiba ültünk és a Hírös Városból ellátogattunk Mohácsra, a busójárásra. A hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon, de senki sem foglalkozott ezzel, hiszen annyi élménnyel gazdagodtunk közben. Megnéztük, ahogy a busók sikeresen átkeltek csónakjaikkal a Dunán, majd táncoltak egyet, aztán indultak a nagy vonulásra. Egyesek szerint a busójárás egy tél búcsúztató, tavaszváró karnevál. Mások pedig a történelmet emelik ki, miszerint a törököket üldözték el anno Mohácsról ezekben a maskarákban. Bármelyik is legyen a mai busójárás alapja, mi remekül szórakoztunk. A tegnapi disznóvágás után pedig újabb kaland lett kipipálva. És hogy mit láttunk? Íme: https://youtu.be/XtlvyDnN1t0

2020. február 22. - Disznóvágás
Ma reggel kedves barátaink invitálására disznóvágásra mentünk Lilivel, ahol kicsit ismét átélhettem a gyerekkori élményeket. Szerencsére eltelt pár év, felnőttem, így a bélfújás már nem rám várt. Anno kötelező része volt az ilyen összejöveteleknek: Gyerekek! Ha enni akartok belőle, lehet fújni! A böllér és a segédek kiválóan vizsgáztak, a csipet-csapat el volt ájulva a munkájuktól. Rengeteg ismerőssel találkoztam. Mi már nem rohangáltunk és játszottunk, nem fintorogtunk a röffencs aprítása láttán. Lelkesen koccintottunk és világmegváltó gondolatainkat osztottuk meg egymással. Köszönjük a felejthetetlen élményeket!

2020. január 27. - A holokauszt emléknapja
A nácik által létrehozott, az emberiség elleni bűnök egyik emblematikus példáját, az auschwitz-birkenaui haláltábort 1945. január 27-én szabadították fel a szövetséges erők. Ennek apropóján ezt a napot a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánították 2005-ben. Megbocsáthatatlan bűnök egyike a népirtás, melyben a nácik (és a kommunisták is) élen jártak. Anno 2010-ben Anettemmel eljutottunk mi is Auschwitzba. Rengeteg ember volt kíváncsi a tragédiák helyszínére. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok és helyek, ahol nem volt senki. Itt a csend és a történelmi ismeretek fojtogatták az embert. A hatalom és az uralkodni vágyás szörnyű dolgokat eredményezhet. Nem engedhetünk meg még egy holokausztot annak ellenére, amit Plautus óta tudunk: "Ember embernek farkasa".

2020. január 21. - Légy nagyon boldog Nagyi!
Sok volt az a több, mint 10 esztendő, amit Papó nélkül kellett töltenie. De közben látta felnőni az unokákat és dédunokákat, akiknek rengeteget mesélt, a Kicsiket folyamatosan tanította és boldoggá tette mindannyiunk életét. Tavaly húsvétkor is mondta, hogy már nagyon menni szeretne Papóhoz. 2020. január 21. óta ismét együtt van élete nagy Szerelmével. Itt hagytál minket, de mindig velünk leszel... Légy nagyon boldog Nagyi, nagyon szeretlek!
"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön, Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön. Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít, Amikor ők maguk már nincsenek köztünk. Ezek a fények csillognak és különösen, Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek."

https://youtu.be/LC3e3_SJwpE

2020. január 18. - Ria! Ria! Hungária!
Karácsonyra hozta nekünk a Jézuska a mai élményt: jegyeket a 2020-as Vízilabda Európa-Bajnokságra. A Duna Aréna pazarul néz ki, élmény volt a szurkolás. Néztük a külföldi csapatok izgalmas mérkőzéseit, de természetesen mindenki az esti Magyarország-Málta derbit várta. Már reggel megelőlegeztük a magyar diadalt, áldomást ittunk a csapatra (meg még később is). Radics Gigivel közösen énekeltünk (igaz mi csak a lelátón), majd a hazai csapat 26-0-ra megverte Máltát. Beszéltük is, mire hazaérnek, lehet, a vízilabda szövetségüket is felszámolják. Fantasztikus volt ez a nap! Zengett az Aréna, és boldogan ordítottuk mindannyian: Ria! Ria! Hungária!

2020. január 12. - Hőseink tovább élnek velünk
A II. Magyar Hadsereg és ezáltal a nemzet is 1943. január 12-én szörnyű tragédiát élt át, amikor a szovjet csapatoknak köszönhetően rengeteg magyar vesztette életét a Don-kanyarban. Mai napon rájuk emlékezünk és ennek köszönhetően találkoztunk a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjaival is a Városháza oldalában Márkóval. Kérte a közös fotót, melynek elkészülte után beszélgettünk a 77 éve történt eseményekről. Arról, mit tettek hőseink akkor és a többi háborúban is Hazánkért és nemzetünkért. Büszkén hallottam a mindössze 5 éves gyermekemtől, hogy ha kell, ő is lesz katona. Addig, amíg gondolunk rájuk, addig hőseink tovább élnek velünk.

2020. január 10. - Jót tesz a léleknek
Nagy öröm számunkra, hogy mi is tudunk adni valamit mindazoknak, akiknek szüksége van rá. Az ART TeleCom nevében a mai napon min vendégelhettük meg a Wojtyla Ház közösségét. Beszéltünk egy kicsit a múltról és természetesen a jelenről és a jövőről. Kerestük a "Miért?"-ekre a választ: valamelyikre sikerült, valamelyikre nem. A 2020-as esztendő szerintem erről fog szólni: keresni a válaszokat. Ezután Pali megkérdezte, hogy mi miért segítjük a Wojtyla közösségét (is), miért adakozunk rendszeresen? Ha lehetőségünk van rá, segítünk. Hiszen jót tesz a léleknek.

2020. január 3. - Első kosárlabda mérkőzésünk
Lili elkezdett érdeklődni a kosárlabda iránt, az iskolában jár edzésre is. Így tavaly adta magát, hogy kettesben megnézzünk egy KTE kosármeccset. Sajnos akkor közbejött valami, de megbeszéltük: 2020 első derbijén ott kell lennünk! Természetesen a büfében kezdtünk, aztán beléptünk az arénába, ahol már rengeteg ember várta a kezdést. Életünk első kosármeccse - az eredményt leszámítva - szuper volt tele izgalommal, kérdéssel (melyeket próbáltam megválaszolni). És tanulással: látta élőben a játékosokat, a szurkolókat pedig hallotta. Kemény ellenfél volt a paksi Atomerőmű csapata, akiket úgy érzem, éreztünk, a bírók is segítettek. Szurkolói szemmel tényleg fantasztikus meccs volt és a 99-105 végeredmény nem tántorít el minket, fogunk még jönni és közösen kiabálni: KECS-KE-MÉT!

2020. január 3. - Új év
Elseje már elmúlt, akkor kellett volna írni, de zajlik az élet. Eltelt egy év és mennyi mindent történt velünk az elmúlt időszakban... Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, melyekre még évekkel, évtizedekkel később is emlékezni fogunk. Volt persze olyan is, melyet elkerültünk vagy elodáztunk volna, de sajnos nem minden úgy alakul, ahogy mi azt elképzeltük. Utólag mindenki okosabb, így vannak dolgok, melyeket másként csináltam volna - vagy egyáltalán nem. Ha viszont már megtörtént, akkor abból is a legjobbat kell kihozni. Lehetséges? Szerintem igen. Előre kell tekinteni, keresni az új lehetőségeket és kihívásokat. Pozitívan kell az élethez hozzáállni - még ha ez adott pillanatban oly nehéz is. Elkezdődik egy új év. Rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz