Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2018. június 14. - Búcsú a bölcsitől
Márkónál ugyanaz a helyzet, mint Lilinél: alig, hogy elkezdett közösségbe járni, máris itt a búcsú pillanata. Emlékszem, hogy az elején nagyon nem tetszett neki, hogy már nem otthon van Anettemmel, hanem idegenek között több órát nap nap után. Aztán szépen lassan beletörődött a szituba, nekem nem sírt reggelente - azért az Édesanyjánál bepróbálkozott néha napján - kezdett egyre jobban feloldódni a csoportban. Lettek barátai, akik közül Kristóf lett a legnagyobb span. Nagyon örülünk, hogy Évi lett Márkó gondozója is, mint anno Lilinek. Kollégáival folyamatosan építették, fejlesztették a sok kis törpét a bölcsiben, hogy felkészülten vágjanak neki az ovis éveknek. Márkó életében is most lezárul egy korszak, de csak azért, hogy kezdődhessen valami új. Büszke vagyok Rád Pici Fiam, szeretlek!

2018. június 4. - Idővel begyógyulnak a sebek, de soha sem felejtjük
A trianoni sebekről Kecskeméten is méltó módon emlékeztünk meg a Nemzeti Összetartozás Napján.
"Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani."
(Babits Mihály: Áldás a magyarra)

2018. június 1. - A díjat kapja...
A kecskeméti közönség! Ja, bocsi, mégsem! Hiszen mi egész évben csodálatos történeteket kapunk - prózában, zenében és táncban - a Katona József Színház társulatától. Így a díjat nem mi kapjuk, hanem a színészek és a teátrum minden egyes munkatársa! Ma este rendezték meg az Együtt a művészetért díjátadó gálát, és így ezúton is szeretnék minden díjazottnak szívből gratulálni! Estéről estére mindig mutatnak nekünk valami újat: hol sírunk, hol nevetünk, elgondolkodunk az élet nagy dolgain, vagy éppen az apróságokon. Külön öröm számomra, hogy személyesen ismerhetek néhány kiváló színművészünket és a szervezési irodára is mindig örömmel megyek be váltani pár szót a legszuperebb színházi szervezőkkel. A Színház minden munkatársa szívvel-lélekkel végzi a dolgát minden nap - másként nem is lehet. Várjuk a következő évadot? Naná! Hiszen megvan bennünk a színház szeretete és a 10 éves bizalom is...

2018. május 31. - Ballag már a vén ovis
Alig telt el pár nap 2015. szeptember 1. óta, amikor is reggel Lili belépett a Hosszú Utcai Óvoda ajtaján. Kialakultak barátságok, jöttek a nagy szerelmek, a rengeteg játék mellett elkezdődött egy kicsit a tanulás. Napról napra láttuk a fejlődést, ahogy a kis bölcsis gyermekből komoly ovis nő lett. Most pedig itt fotózkodunk az óvoda udvarán, miután a kis méhecskék egy szuper műsorral zárták le az óvodában töltött éveiket. Azt mondják a nagy öregek, hogy az iskolás évek még gyorsabban el fognak repülni, szinte észre sem vesszük és ismét ballagni fognak a csemeték. Szeretnénk köszönetet mondani az ovi minden munkatársának, főleg Editnek, Anitának, Katinak, Vicuskának, Gabinak, Flórának, Szilvinek! Nekik köszönhetően is volt Lilinek oly boldog az itt töltött pár esztendő. Lassan véget ér a mesék világa, hogy Liliék elinduljanak az iskola rögös, de annál szebb útján. Sok sikert apa Gyönyörű Pici Szép Szerelme!

2018. május 30. - "Színház az egész világ..."
Sokszor rá kell döbbennem arra, hogy az élet maga is egy nagy színház. Rengeteg alkalom van, amikor szerepeket játszunk, melyekbe hol érzelmeket, hol pedig kőkemény realitást viszünk. Hétfőn a Vastaps Produkció, most pedig a Katona József Színház mutatta be Molnár Ferenc "A testőr" c. darabján keresztül a férfi és női kapcsolatokat. Lehetünk akármilyen szerelmesek, félthetjük asszonyainkat, féltékenykedhetünk, jelenetet rendezhetünk, szembesíthetünk: nincs semmi esélyünk a nővel és a női rafinériával szemben! Csapdát állíthatunk imádott nőnknek, ő a szemünkbe fog nézni, sír, kiakad és támad. Még a végén mi leszünk az aljasok! Mert hiába tudjuk, mi is történt pontosan... "Az az igaz, öregem, amit egy asszony hazudik." És mi tudomásul vesszük ezt a hazugságot, mert nem tehetünk mást. Csak reménykedünk abban, hogy nincs másik testőr, aki elcsavarja imádott nőnk fejét, amikor a pontos idő "pontban hat".

2018. május 28. - A nő és a férfi
Korábban még nem voltunk zenés pinceszínházi előadáson, így ideje volt ezt is kipróbálni. A Vastaps Produkció társulata megmutatta nekünk, hogy milyenek is valójában a nők és a férfiak. Rövid, pár perces, zenékkel színesített szkeccsekben mindannyian magunkra ismertünk. Legtöbb esetben közhelyeket láttunk, régebb óta ismert poénokat, de mégis mindezt úgy tálalták, hogy a térdünket csapdostuk a nevetéstől. Amikor a NŐ-t mutatták, mi pasik bökdöstük a párjainkat: Látod, Te is ilyen vagy! Míg a férfi bemutatásakor a hölgyek lökdöstek: Remélem magadra ismersz! Nem vagyunk egyformák, másként vagyunk bekötve. Mi nem tudjuk beleélni magunkat annyira a különböző élethelyzetekbe, nem lelkizünk, örömmel használjuk az agyunkban lévő "semmi dobozt". A nők pedig mindennek az ellenkezői: finom, érző lények, akiknek a fejében minden mindennel összekapcsolódik, így mindenre pontosan (?!?!) emlékeznek, és akkor szúrnak, amikor csak akarnak. De számunkra így tökéletes a NŐ.

2018. május 27. - Mindenkit haza várnak
A sok születésnapi köszöntés fogadása és megválaszolása mellett természetesen másra is figyeltünk, hiszen ma van a gyereknap is! Így mind Lili, mind Márkó is kaptak kis apróságokat, illetve este bementünk a főtérre, hogy megcsodáljuk az ezer lámpás éjszakája keretében az égbe emelkedő több szász lufit. Lili és Márkó nagyon élvezte, ahogy szállnak a lufik, mosolyogtak és még otthon is meg kellett nézni, hogy van-e lufi a levegőben. Mi pedig arra gondoltunk Anettemmel, hogy mennyire szerencsések vagyunk! Hiszen mindkét Gyerkőcünk itt van velünk, egészségben, boldogságban. Másoknak sajnos nem adatik meg ez a csoda, pl. azért, mert eltűnt a gyermeke. Szerintem nincs is annál nagyobb fájdalom, mint a gyermek elvesztése. Segíteni kell az eltűnt gyermekeknek abban, hogy minél előbb hazataláljanak. Az égbe emelkedő több száz világítós lufi is utat mutatott nekik. Hiszen mindenkit haza várnak...

2018. május 27. - Köszönet nektek!
A papírjaim szerint öregszem, bár én ezt még nem érzem. A családom már lehet, hogy annál inkább: többet morgok, sokszor örömmel pihenek le egy-egy vasárnapi ebéd után és még biztosan tudnák sorolni. De egyelőre távol áll tőlem az öregedés gondolata: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát! Ezért is volt dupla ünnep a mai nap számomra: születés- és gyereknap egyszerre! Felköszöntöttek a legfontosabbak, a családom. De egész nap jöttek az üzenetek, hívások a barátoktól, közeli és távoli ismerősöktől is. És nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ennyi ember gondolt rám. Ezért köszönet nektek, jövőre azért ismét lelkesen fogadom a jókívánságokat! Most pedig szóljon Bruti gyönyörű szülinapos dala: https://youtu.be/6tmRJmAPGoA

2018. május 24. - Coaching
Kicsit nehezen szántam rá magam arra, hogy részt vegyek a Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által szervezett coaching tréningen. Nem ellenük szólt, mert tényleg kedvelem őket, mindig örömmel megyek hozzájuk. Jobban tartottam attól, hogy magamról kell beszélnem, esetleg egy kicsit "pszicho-analizálnak". És mi lett a vége? Nagyon kellemesen csalódtam, hiszen egy igen szuper csapat részese lehettem ma. Megismertük egymást: ki mivel foglalkozik, milyen céljai vannak, hogyan és milyen módon jut el azok megvalósításáig. Kimondtuk, de le is írtuk a fontosabb képességeinket, tulajdonságainkat. Így bármikor vissza tudjuk olvasni, és ha kell, változtatunk  a folyamatokon. Ha van bizalom, kitartás, hit, hitelesség, képesség a változásra, reálisan látjuk a dolgokat, tudjuk s értjük a munkánkat, akkor jó, jobb vezetőkké válhatunk. És mit hoz a jövő? Ez leginkább csak rajtunk múlik. "A vezetés szenvedély, hogy valami mást, valami újat alkoss másokkal." - John C. Maxwell

2018. május 20. - Pünkösd, konfirmálás, család
Ma van pünkösd, amikor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük az apostolokra: "Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.". Egyik nagyon kedves barátnőnk gyermeke pedig a mai napon konfirmált, melyre minket is meghívtak. Jó volt hallgatni újból Andrást (a lelkész, aki összeadott minket), illetve nézni, hogy milyen közösséget tudott/tudtak építeni. Aki ismer, tudja: nem vagyok az a nagy templomba járó, de megvan a magam hite. Együtt volt a család, mely az egyik - ha nem a legfontosabb - emberi kapcsolat az életben. Öröm volt ma ott lenni a katonatelepi református templomban. Egyre többször és egyre nagyobb szükségét érzem az ilyen feltöltődéseknek...

2018. május 6. - Anyának... És Picikémnek, Nagyinak, Mamikának, Seres mamának
"Csókold meg édes anyukádat százszor, szorítsd kezét jól, bárhová vezet, szívből szeretnek téged talán máshol, legjobban mégis anyukád szeret." Lakner Artúr szavaival szeretném megköszönni Anyának, hogy világra hozott, felnevelt. És természetesen Picikémnek, hogy megajándékozott az élet két legnagyobb csodájával: Lilivel és Márkóval. Köszönöm Nagyinak és Mamikának, hogy ők a legszuperebb nagymamák a világon. Seres mamának pedig, hogy vigyázott Picikémre, míg el nem rabolta a szívemet. Örüljünk annak, hogy még itt vannak velünk és soha ne felejtsük el őket, amikor már csak fentről tekintenek ránk.

2018. május 3. - "Mindenkinek át kell élni azt, hogy ő értékes"
A fenti mondat az egyik prezentációban szerepelt a Máltai Szeretetszolgálat Matkói úti Rehabilitációs Központja fennállásának 7. évfordulója alkalmából tartott mai rendezvényén. Talán ez az egyik legfontosabb, amit el tudnak, el akarnak érni a munkájukkal. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy engem is meghívtak, így ismerve meg még jobban őket. A különböző szociális feladatok ellátása nem egyszerű, még egy olyan gazdaságilag jól prosperáló városban sem, mint Kecskemét. Leszakadók sajnos mindig lesznek, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak lépést tartani a többséggel. Az olyan szervezetek, mint pl. a Máltai is, rajtuk próbálnak meg segíteni. Elhangzott, hogy a központ munkájának eredményeképpen már több mint 50 embert vissza tudtak segíteni a "normál" életbe, akik ma már lakásban laknak, dolgoznak és esetleg családot alapítottak. Ez mindannyiunk feladata is: lehetőségeinkhez mérten segíteni azokat, akiknek szüksége van rá. Hiszen mindenkinek át kell élni azt, hogy ő értékes... (Fotó: Hírös.hu)