Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2017

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2017. december 30. - Újabb utazás egy messzi-messzi galaxisba
Már premierkor megnéztem az Utolsó jediket az IMAX-ben, de sikerült rábeszélni Picikémet is, hogy neki is látnia kell. Könnyebb volt úgy, hogy Zsófiék is jöttek, és közösen megfűztük. A Star Wars univerzum filmjei olyanok, amelyeket többször is meg lehet nézni - bár nem mindegyik sikerült valami fényesen. Véleményem szerint szükségünk van ilyen alkotásokra, mert kiragad bennünket a mai, sokszor idegtépő világunkból és elvisz bennünket a mesék birodalmába. Mindezt úgy, hogy látványos akciókkal, és kis humorbombákkal fűszerezik meg az alkotók. Anettem nagy bánatára sokszor érzem magam nagy gyereknek. Na de mit tegyek, ha gyereknek lenni jó és nem szabad felnőni? Pláne úgy, hogy ez erő velünk van...

2017. december 24. - Áldott karácsonyi ünnepeket!
Ahogy telnek-múlnak az évek, az ember sok mindent átgondol, átértékel. Amikor még kicsik vagyunk, azt lessük, milyen sok ajándék vár ránk a fa alatt. Aztán ahogy öregszünk, rájövünk, hogy nem ezek számítanak, hanem amiket nem lehet megvenni: a szeretet, a család, a boldogság, az egészség, stb. Este öt órakor megszólalt a csengő, majd Ady Endre Karácsonyi regéje. Leírhatatlan pillanat, amikor a Kicsik megálltak a karácsonyfa előtt és a huncut mosolyukkal az arcukon csendben figyeltek. Közben átöleltük egymást. Ennél többet nem is kívánhatnék magamnak. Nektek viszont igen: áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves rokonunknak, barátunknak, ismerősünknek!

2017. december 22. - Nekünk apróság, nekik óriási
Idén is úgy döntöttünk a cégnél, hogy az Ügyfeleink, Partnereink nem kapnak ajándékot, abból a keretből inkább azoknak segítünk, akik jobban rászorulnak. Így juttattuk el a cipősdobozokat a Kecskeméti SOS Gyermekfalu és az Autizmus Centrum gyermekei számára, megyünk majd ebédet osztani a Wojtyla Ház népes családjának, stb. A Hírös Városért Egyesülettel adományokat gyűjtöttünk szintén nélkülöző honfitársaink számára a főtéren. És mint magánszemélyek, szintén juttattunk kis csomagokat, illetve pénzbeli hozzájárulást azoknak, kiknek nagy szüksége van rá. Boldog vagyok, hogy életem mindhárom pillérében meg tudtam/tudtuk oldani a segítséget. Sokan vagyunk, akik örömmel segítenek embertársainkon. Ilyenkor gondolok arra, hogy ha minden héten lenne karácsony, akkor mindig jutna mindenkinek. Ha lehetőségünk van rá, tegyük meg máskor is, hiszen nekünk apróság, nekik óriási...

2017. december 17. - Egyedül?
Mi látszik a képen? Anyával ketten, mosolygunk, saját lábunkon állunk. Odabent nem ezt láttuk. A Katona József Színház művészei mesterien ötvözték a prózát a tánccal és a zenével Félúton c. előadásukban. Mit tehet az ember, aki sikeres vállalkozó, habzsolja az életet, messziről kerüli a gyerekeket (mert idegesítőek, ragadnak a lekvártól), majd egyik pillanatról a másikra lebénul és tolókocsiba kényszerül? Megváltozik az élete fizikailag és szellemileg egyaránt. Egyedül marad egy folyamatosan mozgó világban, ahol szinte semmibe veszik. Magába fordul, elöntik a kínzó gondolatok. Néha előjönnek a régi szép emlékek is, de egy magányos, a világból kiszakadt emberen már ez sem segít. Vajon mi mit tennénk? Bele tudnánk törődni a sorsunkba? Tudnánk élvezni így az életet? Mert nem egy ilyen embert látok. Vagy mi is inkább feladnánk? Eldobjuk az életünket vagy van még reménysugár? Komoly kérdések, melyekre nem lehet válaszolni, csak akkor, ha benne vagyunk. Egyedül? Ha lehet, akkor soha!

2017. december 7. - Vérnász a Kecskeméti Katonában
A házasság nem mindig egyszerű dolog. És milyen a kezdet? Forró, lángoló szerelem, mely komolyra fordulva elhozza a nászt. De mi van akkor, ha a nő nem a jövendőbelijét szereti, hanem olyan férfit, aki szegény létére elrabolta a szívét, rokonai pedig leendő férjének férfi családtagjait gyilkolták meg? Mit tesz az anya, aki egyetlen élő rokonát - a fiát - minden nap félti, nem akarja sehová engedni? Mit tesz a nő, akinek férje sohasem foglalkozik vele, és közös gyermekükkel? Mit tesz az apa, aki féltett lányát adja eladósorba? A reménytelenség, a szegénység, a szerelem hiánya, a félrelépés, a beteges féltés, a bizalmatlanság egyike sem szül semmi jót. De a két férfi halála egy kés segítségével talán megoldja a bonyolult helyzetet és a többiek egy kicsit megkönnyebbülve élnek tovább. A spanyol zene és táncbetétek mellett is néma csendben figyelte mindenki a Federico Garcia Lorca darabját előadó művészeket a Ruszt József Stúdiószínházban. Köszönjük az újabb felejthetetlen élményt!

2017. november 25. - Bocelli koncerten jártunk
Igaz nem a legelső sorok valamelyikében ültünk Anettemmel, hanem jóval magasabban, de az élmény így is fantasztikus volt. Andrea Bocelli és társai olyan koncertet adtak, hogy az idő egy pillanat alatt elrepült és mi azt éreztük, hogy ezt még órákon keresztül tudtuk volna hallgatni. Koncert alatt rengetegszer becsuktam a szemem és élveztem a zenét: operák, filmzenék és romantikus dallamok csendültek fel, melyek magukkal repítették a zsúfolásig megtelt Papp László Budapest Aréna közönségét. Valahol olvastam, hogy a zene segít az emlékek megőrzésében, hiszen ha meghallunk egy dallamot, egy hangot, akkor rögtön eszünkbe jut egy emlék - jó s rossz egyaránt. És milyen igaz... Hallgatva Bocellit előjöttek az emlékek. Ezért és a varázslatos élményért örökre hálásak leszünk Andrea Bocellinek és társainak. Andrea Bocelli - Con Te Partiro: https://youtu.be/Oc8glI2iE2w

2017. november 17. - Gong-olatok a rádióról
Pár napja az interneten többen írtak arról, hogy Mészáros Lőrinc megvette a Gongot, így itt a világvége most már csak a Soros-tervről fogunk hallani. Meg hogy milyen az a rádió, ami nem hívja be az ellenzékieket, nem számol be róluk, csak a városvezetők mehetnek. És hab a tortán: szemét korábbi tulajdonosok, mert a pénzért bármire képesek. Mint érintett, kezdjük ezzel... Gondolom mindenki ismeri a régi mondást: széllel szemben nem érdemes pisilni. Úgy láttuk: ez a legjobb megoldás mindenki számára. Hiszen lehet félni az új tulajdonostól, de úgy néz ki, hogy nem szól bele a műsorba, meghagyta a stábot is. Mi lett volna, ha a Rádió1 és Vajna kerül ide? Kecskemétről napi 4 órában hallanánk, a rádió elveszítené a helyi értékét. A város továbbra is tulajdonos, és véleményem szerint nem fogja hagyni, hogy mi, helyiek el legyünk nyomva. Maradjon meg továbbra is nekünk sokáig a Gong, és mindegy, hogy kik a tulajdonosai, hiszen ez eddig sem számított. Szurkolok a Gong csapatának/csapatáért!

2017. november 16. - "Mert a boldogság és én az te meg én"
Azt mondják, gombócból is sok... Anettemmel 16 évvel ezelőtt ezen a napon volt az első randink (amit Ő nem így élt meg, csak szimpla menjünk a moziba és addig beszélgessünk találkozóként). Ennek apropóján ma este a fővárosi Átrium Színházban néztük meg a Cserháti Zsuzsa életéről szóló "Boldogság..." c. előadást. Hol nevettünk, hol az ütemre járt kezünk- lábunk, némán figyeltünk, vagy a könnyeinkkel küszködtünk. Olyan volt, mint az élet maga. Keressük a boldogságot, az örömöt, el akarjuk kerülni a rossz dolgokat: élni akarunk! Mindenkinek mást jelent a boldogság. Cserháti várta, hogy a boldogság haza menjen, ahol ott volt édes kisfia. Bár tudta, hogy akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, mégis ott volt a választás lehetősége, a hamu és gyémánt. Nekem mi a boldogság? 16 éve megtaláltam életem párját, aki megajándékozott a világ két legcsodálatosabb gyermekével is. Drága Picikém! Amióta ismerlek, tudom: a boldogság és én az Te meg én! (https://youtu.be/UJfNq0L2tMI) Szeretlek!

2017. november 10. - Egymásra vagyunk utalva
Navracsics Tibor, az EU kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa járt Kecskeméten a Párbeszéd a polgárokkal c. rendezvénysorozat keretében. Eddig is felkészült, okos embernek tartottam, ezután is így lesz. Érdekes volt hallgatni annak tudatában, hogy a Fidesz politikusáról van szó. Külön kell választani a politikai kommunikációt és a valódi munkát. Az EU-s biztosoknak az államok felett kell állni, nekik a közös EU-s érdekeket kell képviselni, így adott esetben saját kormányukkal szemben hoznak döntéseket.  Az Európai Unió azért működik, mert nem egymás ellen dolgoznak az uniós intézmények és a tagállamok, hanem közösen tesznek azért, hogy működjön Európa.  Mi magyarok és európaiak is vagyunk. Éppen ezért az EU nem külpolitika, hanem a mindennapi életünk szerves része. Ezt mindenkinek be kell látnia.  Figyeljünk embertársainkra, hiszen egymásra vagyunk utalva. (Fotó: Keol.hu)

2017. november 11. - Katona József születésére emlékeztünk
226 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Kecskemét egyik leghíresebb szülötte, Katona József, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Rá emlékeztünk meg a mai napon. Mitől jó egy író? Ha van mondanivalója a jelen és az utókor számára, a művét pedig úgy írja, hogy a sorok közt is kell olvasnunk. Aki ügyes, mindig talál gyöngyszemeket, pl. a Bánk bán c. darabjában:
"Mint vándor a hófúvásokban, úgy
lelkem ingadoz határtalan
kétség között, s eszem egy nagy óceánban
lebeg, veszejtve minden csillagot."

(Fotó: Hírös.hu)

2017. november 5. - Na de hol van Brenda és mi az igazság?
Anettemmel buliba voltunk hivatalosak: Charlie és Brenda 10. házassági évfordulójuk alkalmából partit szerveztek otthonukba. Megérkeztünk, de senki sehol. Mi legyen? Pia kikészítve, kaja és a személyzet sehol. Leültünk, amikor is pisztolylövést hallottunk. Hívjuk a rendőrséget? Vagy nézzük meg mi történt és lapítsunk? Közben csengettek is, jött a többi vendég! Mit csináljunk? Találjunk ki jobbnál jobb sztorikat, hogy mi történhetett! De kinek mit mondtunk? A franc se tudja már, így a sok-sok kamu sztori szépen összekuszálódik, mert mi aztán tudjuk kavarni a dolgokat! És még ráadásul ott van az a fránya pletyka is: Charlie, meg az a csaj. Na de Brenda is kavart egy sráccal! Nagy a kavar, melyet a pia és a zene egy kicsit oldottabbá tesz. Szerencsére csak külső szemlélői voltunk Neil Simon Pletykák c. darabjának, melyet a Pótszék Társulat vitt színre a Kelemen László Kamaraszínházban. Fetrengtünk a nevetéstől, a színészek lubickoltak a szerepeikben. Köszönjük nektek ezt az önfeledt estét!

2017. november 4. - Már egy hete
Ma van egy hete, hogy új lakásba költöztünk. Vegyesek az érzéseink, hiszen nagyon szerettünk a "régiben" lakni. Új embereket ismerhettünk meg, barátságok alakultak ki. Itt lett kutyánk (Mud-Lee), és ami a legfontosabb: itt lettünk szerelmes párból család. Ide hoztuk haza Lilit és Márkót születésük után, innen indultunk neki sok-sok közös kalandnak. Ezek miatt fáj a távozás. Másfelől pedig örülünk, hiszen az új lakás új lehetőségeket is hordoz magában. A barátainknak és nekünk sem gond a minimálisan megnövekedett fizikai távolság, mert az igaz barátság nem ezen múlik (ezt már többszörösen megtapasztaltam, tapasztaltuk). Az egyik ajtó bezárul, kinyílik egy másik.

2017. november 1. - Egyre több a mécses...
"A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben."
Ady Endre

 
 
 
Bookmark and Share
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz