Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2017. augusztus 29. - Új menet, új beszállás
Szégyen vagy sem, de még egyszer sem voltam a kecskeméti "régi uszodában", pedig már 20 éve itt élek. Nagyon sok ismerősömtől hallottam, hogy  ő is minden reggel ott kezdett, úszta a (kilo)métereket, ott tanult meg úszni a gyermeke. Aztán leállás, üresen állt az épület, senki nem tudta, hogyan tovább. Majd jött a Mercedes-Benz Kosárlabda Akadémia Ivkovicné Béres Tímea szakmai igazgatóval és elindult a nagy átalakítás: az úszómedencéket felváltották a kosárlabda és egyéb pályák. A mai napon pedig ünnepélyesen átadták az új sportkomplexumot. Ezúton szeretnék gratulálni minden résztvevőnek és támogatónak a projektben való erőfeszítéseikért! Bízom abban, hogy ezek után a többi sportághoz tartozó helyszínek is fejlesztésre kerülnek, mert megérdemlik. A régi uszodában soha sem voltam. De az új sportcsarnokba biztos, hogy fogok menni. Hiszen: új menet, új beszállás...
(Fotó: Hírös.hu)

2017. augusztus 28. - Lazulós hétvége után...
Mindig nehéz visszarázódni a mindennapokba. Péntek délután összeszedtem a Gyerkőcöket, majd megkérdeztem, hová menjünk. Egyszerű, tömör választ kaptam: csavarogni! Így szétnéztünk a belvárosban a Hírös Hét forgatagában. Vegyünk ezt-azt, csúszkáljunk a 0 km kövön, hallgassuk a zenét, stb. - ötletekből nem volt hiány. Szombat délután ismerőseinknél voltunk kerti partin, ill. hogy megnézzük, hová költöztek. Mondanom sem kell, Lili és Márkó legjobban a medencét élvezte. Én csak akkor mertem bemenni, amikor a kb. 15 gyerek kijött onnan. Így lehetett bombát ugrani. Nyugi, maradt víz a medencében. A Hírös Vágta tavaly is nagyon tetszett a Kicsiknek, most viszont elmaradt a nagy pancsi miatt. Úgy láttam, nem bánták meg a dolgot. Na, majd jövőre! Vasárnap kipihentem/kipihentük a szombati pihenést és kezdtünk ráhangolódni a következő munkanapra. Lazulós hétvége után mindig nehéz ez a fránya hétfő...

2017. augusztus 21. - Utólag is boldog születésnapot!
Tegnap egész nap a családdal voltunk, valamint a barátainkat látogattuk meg, így elmaradt az augusztus 20-al kapcsolatos gondolatok megfogalmazása. Szombat óta az járt a fejemben, mit is írjak pontosan. Aztán vasárnap reggel egy kedves ismerősöm, Libor Zoltán szinte ugyanazt írta le, amit én is szerettem volna. Vannak pillanatok, amikor a mindennapi csatározásokat félre illik, félre kell tenni. Ilyen például egy születésnap: összejön a család, a barátok, az ismerősök és együtt örülnek az ünnepelttel. No persze előfordul, hogy valaki csinálja a fesztivált, de vele nem kell foglalkozni. A családtagok is igen sokfélék, mint amilyen a nemzetünk. Sokan, sokféleképpen éljük meg a mindennapokat, és azért dolgozunk, hogy a családunk (nemzetünk) gyarapodjon (boldogságban, örömökben egyaránt). A mi nagy családunk már több mint ezer éves. Örüljünk annak, hogy itt vagyunk, van hova hazajönni. Utólag is boldog születésnapot szép Hazám, Magyarország!

2017. augusztus 11. - A Gyula, a Péter és a jó ügyek
Az utóbbi időben többször össze szoktunk futni Kővágó Gyulával. Nem csak azért, mert ismerjük egymást, hanem azért is, mert vannak olyan ügyek, melyeket szívesen felkarolunk, támogatunk. Így hívtak meg a ma délutáni eseményükre a Védőháló Karitatív Egyesülethez. A cél most is igen nemes: tanszereket gyűjtöttek a rászoruló gyermekek részére. Nem volt kérdés, ott a helyünk! Ha nem is egy őrült nagy csomaggal, de azért pár aprósággal mi is megpróbáltunk hozzájárulni az induláshoz. Szerencsére ebben Anettem mindig, kérdés nélkül partner. Sajnos sokáig nem sikerült maradni, így elmaradt a pörkölt kóstolás, illetve szegény Nagy Tibinek (Gong Rádió) sem sikerült kicsikarni belőlem egy szám kérést a kívánságműsorba. Nem tehetek róla, nem szeretek szerepelni. Vagy mégis? Egy a lényeg: a Gyula, a Péter és a jó ügyek később is keresztezik egymás útját!

2017. augusztus 8. - Kölcsey Ferenc
227 éve, 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc költő, akinek a Himnuszt is köszönhetjük. Milyen egy jó költő? Szerintem olyan, akinek a műveit bármikor örömmel olvassuk, hallgatjuk, a gondolatai bennünk is gondolatokat ébresztenek. Egyik kedvenc idézetem nem más, mint Kölcsey Huszt c. költeményének utolsó sora: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" Kézdy György tolmácsolásában: https://youtu.be/YwjidRvu1WA

2017. július 30. - Bulgária, kalandok, gondolatok (7/7)
Egy gyermek óriási változásokat hoz a család életében, kettő meg pláne! Lili és Márkó születése előtt mi is ketten voltunk Anettemmel. Szabadabbak voltunk, nem voltak olyan kötöttségeink és kötelezettségeink, mint most. Ez megváltozott, korlátozva lettünk dolgokban és élethelyzetekben. Ugyanakkor olyan "láncokat" kaptunk, melyeket soha sem akarunk elszakítani, örömmel hordjuk azokat. Jó volt nézni most is őket, ahogy felhőtlenül játszottak, rohangáltak. Építették a parton a homokvárakat, pancsiztak a vízben, tolták be a sok fagyit, tomboltak az ugráló-várakban. Esténként pedig hullafáradtan estek be az ágyba. Ja nem, azok mi voltunk!
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 30. - Bulgária, kalandok, gondolatok (6/7)
A Kicsik néha megengedték, hogy kettesben legyünk Anettemmel. Nem sokszor és nem sokáig, de ez a szülők sorsa. Jól is van ez. Majd ha kiröppennek otthonról, akkor ismét kettesben leszünk. Egyszer-kétszer, amikor felhozom ezt a témát, Anettem arcán észreveszem a rémületet: ismét kettesben? Van még pár éve hozzászokni a gondolathoz. Így szeretem, így imádom az én Picikémet! És a Gyerkőceinket is!
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 30. - Bulgária, kalandok, gondolatok (5/7)
Apával megbeszéltük, hogy a múltkori vihar miatt elmaradt hajókázást bepótoljuk. A parton sétálva az indulási pontig láttunk a parthoz viszonylag közel egy hatalmas jachtot. Eszembe jutottak azok a milliárdosok, akik ilyeneken pihengetnek - például "Pénztáros Lőrinc". Aztán Nesebar kikötőjében állt egy ezeréves roncs, ami valamikor halászhajó lehetett. Furcsa kettősség ez. Egyfelől a pompa, másfelől a lepusztult eszközök és életkörülmények.  De ez nem csak Bulgáriában mindennapos látvány, hiszen Hazánkban is ezt tapasztaljuk. Egyesek mérhetetlen gazdagságban élnek, míg mások nyomorognak. Valaki percenként keres 10.000-et, mások csak reménykednek. Nem sajnálom azoktól, akiknek van, főleg, ha becsületes munkával szerezte. A lenyúlós dolgok nem szimpatikusak. Érdekes egy világban élünk...
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 28. - Bulgária, kalandok, gondolatok (4/7)
Ismerősök azt mondták, hogy Bulgáriában egyek rengeteg halat, mint anno gyerekkoromban is. Apa is arról regélt, hogy akkor a tengerparton a kis halászhajók kikötöttek, és még ott a parton megsütötték a kis halakat (nem emlékszem már a nevére). Most ez teljesen eltűnt. Lehet étterembe menni és ott azt eszed, ami van! A hotelben svédasztalos étkezések voltak. Nagyon tetszett, hogy kevés sóval és sok finom fűszerrel dolgoztak a konyhán. Mind a mai napig büszkék lehetnek a zöldség és gyümölcs, ezáltal a saláta felhozatalukra is. Azért a hús is ott pihent a tányéromon (bár nem sokáig). A svédasztalos módszer lényege, hogy a megadott időintervallumban annyit fordulsz és eszel, amennyit szeretnél. Ezt némely náció ki is használta fura módon: a tányérra púpozottan rakták a húsos ragut salátával, pizza szelettel, süteménnyel, salátával és kenyérrel. Soha nem értettem az ilyet, nem is akarom.
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 27. - Bulgária, kalandok, gondolatok (3/7)
Szinte végig sütött a Nap, egy nap "élveztük" csak az esőt. Nesebarban voltunk, a tenger felett szépen elkezdett beborulni. Apa és én javasoltuk, hogy hajóval menjünk vissza a hotelbe, de Anettem és Anya leszavazták: maradt a tömegközlekedés. Már az ablakból figyeltük az egyre gyorsuló eseményeket: sötétedő égbolt, feltámadt szél, majd az eső és a villámlás mennydörgéssel egybekötve. Anettem és Apa az erkélyen fotóztak volna villámokat, több (inkább kevesebb) sikerrel. Én csak egyet kattintottam, így született meg ez a kép. Ugyanakkor elgondolkodtatott a látvány... Az emberiség kénye-kedve szerint játszik a természettel. Vajon mit fogunk az utódainkra hagyni? Gyerekkoromban még volt négy évszak, most már ez sincs meg. Egyre csak szennyezzük a környezetet, ami egyszer megmakacsolja magát. Nem biztos, hogy jó az irány. De csak együtt tehetünk érte...
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 27. - Bulgária, kalandok, gondolatok (2/7)
Habzsi-dőzsi a tengerparton, folyamatosan lubickoltunk a boldogságban és természetesen a vízben. És ha már víz: figyeltük az eredményeket a budapesti és balatonfüredi FINA vizes világbajnokságról. Nagyon büszkék voltunk az elért magyar eredmények láttán: arany-, ezüst-, bronzérmek. A hazaszeretet, a sportolói sikerek és a víz összeköt. Szerintem mindannyian örültünk határon innen és túl a magyar sikereknek. Mint minden éremnek, ennek is van azonban másik oldala. Óriási pénzek mentek el a rendezvényre, melyeket - véleményem szerint - kordában lehetett volna tartani, ésszerűbben fel lehetett volna használni. De ezen már nem lehet változtatni, mondhatjuk azt is: "Ez van, ezt kell szeretni." Nem kell ezt szeretni, a változtatás lehetősége a miénk. Addig is: óriási gratula a sportolóinknak!
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 27. - Bulgária, kalandok, gondolatok (1/7)
Kb. 3-4 éves lehettem, amikor Anyáékkal Bulgáriába mentünk autóval, kedves rokonokkal közösen. Szerencsére megmaradtak emlékfoszlányok az utazásról. Most pedig csodálatos egy hetet töltöttünk Bulgáriában: mi négyen és Apáék. Hajnalban indultunk, amitől kicsit tartottunk: megviseli Lilit és Márkót a korán kelés, valamint a repülőút. Szerencsére minden rendben volt, élvezték az egészet. No meg az egy hetes pihenést, a tengert, az új környezetet, a csavargást, ahogy mi is. Igazából még el tudtunk volna viselni további 2-3 hetet, de sajnos haza kellett jönni. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk mindannyian. Egyszer még visszatérünk.
Képek: https://goo.gl/photos/CHuATnvqFiKSCVFR9

2017. július 14. - Betegek
Távozott az élők sorából egy kislány Budapesten. Rengeteg műtétje volt már korábban is, most pedig CT-re várt nyitott mellkassal, bár nem emiatt hunyt el. A kormányzat szerint a magyar egészségügy egy igazi sikertörténet: rengeteg pénzt pumpáltak bele, minden fejlődik, elégedettek az orvosok, ápolók és a betegek is. Sajnos nap mint nap halnak meg emberek, csak nem mindegy hogyan. A kormány azt harsogja magáról, hogy ők a legjobbak, milyen családbarátok és nemzetiek. Ha így van, miért engedik meghalni az embereket? Miért jó nekik, hogy egy gyermek eltávozik az élők sorából? Ha minden olyan szuper, akkor miért nem lehet az egészségügyet valóban fejleszteni mind eszközökkel, mind szakképzett kollégákkal? Ja, mert fontosabb az állandó konfrontáció, a "háború", az ellenségkeresés, uszítás a mi pénzünkön! Ne legyetek már ennyire betegek! Nagyon másként kellene ezt (is) csinálni, mert mi - akik nem tartoznak a szűk "elithez" - szintén itt akarunk élni és a gyermekeinkre, unokáinkra egy virágzó Hazát akarunk hagyni.

2017. július 13. - Business
Dolgozik az ifjúság: sikeres megbeszélésen vannak túl az IP szolgáltatónknál.

2017. július 10. - Így már értem. Vagy mégsem?
Péntek reggel a miniszterelnök szokásos rádióinterjúját tartotta, melyben volt egy igen érdekes mondata: "A MOL 25%-át úgy kellett visszavásárolnom az oroszok zsebéből." Egy icike-picikét elgondolkodtató volt ez a kijelentés: ő vásárolta vissza? Saját zsebből intézte az ügyletet? Ekkora részesedése lehet a MOL-ban, miközben azt állítja, hogy nem él nagylábon? Vagy csak azt akarta mondani, hogy, mi, mint a magyar állam és annak polgárai vásároltuk vissza? De akkor hogy jön ahhoz, hogy ezt nyilatkozza? Vagy Orbán azt gondolja, hogy az övé az övé, míg a közös az övé? Ne kezelje az országunkat a sajátjaként! Ő itt nem uralkodó, hanem a nép által megválasztott és a nép által elmozdítható személy! Vajon a most következő FINA Világbajnokság kapcsán is ilyeneket fog mondani? Saját zsebből fizeti az induló kb. 20 milliárdos költségek és a mostani kb. 120 milliárd különbözetét is? Mert ha el van eresztve, akkor így már értem, miért csak 700.000 Forintos megtakarítása van a feleségével együtt. Vagy mégsem értem?

2017. július 4. - A Városházán jártam...
Mindig örömmel tölt el, ha a kecskeméti Városháza kapuján léphetek be. A mai felfokozott (az embereket már-már idegesítő és apátiába taszító) politikai helyzetben egy ismerős azt mondta rám, hogy igazából én is migráns vagyok. Először furcsán néztem rá, majd elkezdtünk nevetni és elmondta, hogy azért "tart" annak, mert nem kecskeméti születésű vagyok. Való igaz, de az életem nagyobbik részét a Hírös Városban éltem le. Tehát, mint hírös migráns léptem be ma a Lechner Palota kapuján egy találkozó végett. Sok mindenben nem értek egyet a városházi menedzsmenttel, de ez így van rendjén. Nem vagyunk egyformák, másként látunk dolgokat. De vannak közös pontok, melyeket nem írhat felül sem üzlet, sem politika. Mert a cél nem lehet más, mint szeretett városunk, Kecskemét fejlődése!