Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2017. június 29. - Névnap, mozi, köszi
Már kora reggel felköszöntöttek a Gyerkőcök. Igaz nem esett olyan jól a 6.20-as ébredés, de mindenképpen megérte. Nagyi közölte délben, hogy nem a konyhában eszünk, hanem vigyük az asztalt a nappaliba, terítsünk szépen és adjuk meg a módját az ünneplésnek. Feleslegesnek tartottam a dolgot, kértem Anettemet, győzködje Ő is Nagyit: nem sikerült. Fájó indok volt az, hogy ki tudja lesz-e még ilyen az életében... De ezt leszámítva minden szuper volt! Dédi (Nagyi) tanított versikét Lilivel, fülig ért mindenkinek a szája - főleg nekem. Lili közölte velem: "Apa! Az én ajándékom az, hogy elkísérlek a moziba és azt a mesét nézzük meg, amelyiket csak akarod!" Lehet nemet mondani? Ugye, hogy nem! Így Lilivel megnéztük a Gru 3-at. A családom mellett rokonok, barátok, ismerősök is megköszöntöttek, melyet ezúton is köszönök nektek!

2017. június 28. - Jaj, úgy élvezem én a strandot
Énekelte anno Kovács Eszti. A mai napon Lili és Márkó is énekelhette volna, ha ismernék (ami késik, nem múlik), mert Miskolc-Tapolcán, a Barlangfürdőben jártunk. Tavaly nagyon tetszett nekik, idén már kifejezett kérés volt Lilitől, hogy menjünk. Valóban, szépen fel lett újítva, sok-sok fürdőzési, kikapcsolódási lehetőséggel van teli. Mondjuk a kinti gyerekmedencéknél lehetett volna valami árnyékos részt kialakítani, mert a tűző nap nem igazán tesz jót a csöppségeknek. A mieink természetesen szinte mindegyikben megmártóztak, a legbulisabb rész az "égboltos" fürdő volt, amikor a sötétben mindenki sikítozott és ezzel szórakoztatta a többieket. Márkó  teli torokból nyomta a műsort. Ő kacagott rajta, én pedig teljesen megsüketültem a fülemre. Szegény Anettemnek nem sok esélye volt a pihenésre, de ez most erről szólt. Majd egyszer, ha kettesben megyünk...

2017. június 27. - A start lehet cél is?
Zempléni gyerek vagyok, bár most már többet éltem Kecskeméten. Viszont a gyökereit nem tagadhatja meg az ember. Nem is akarom. Büszke vagyok arra, hogy a Zemplén fővárosában, Sátoraljaújhelyen születtem! Ma délután ide is elértünk, még ha csak egy kis időre is. Először Tiborékhoz (keresztapám) mentünk, hiszen régen találkoztunk. Aztán kicsit bóklásztunk a városban, megmutattam a családomnak a nevezetességeket. Így láthatták, hogy hol laktunk a Révész Géza utcán, milyen messze volt onnan a Jubileumi Óvoda (kb. 100 méter), ahol koptattam a cipőmet. Megálltunk a Kultúrház előtt is, ahol Anya dolgozott. Mekkorákat buliztam ott 4-5 évesen! Ettünk egyet, majd a főtéren korzóztunk és indultunk vissza Miskolcra Nagyihoz. Sokat változott a város: szép főtér, viszont kevés ember. Mindenki megy a nagyobb városokba, így a vidék szép lassan elnéptelenedik. Van esély ennek megállítására? Igen, ha ügyesek vagyunk. És akkor Sátoraljaújhely (is) nem csak start, de cél is lehet.

2017. június 27. - Emlékek Bereckiből
Pácinban elmentünk Mamika és Papácska sírjához, onnan pedig Alsóbereckibe mentünk. Kiskoromban sok időt töltöttem itt, ahol Nagyi vezette az óvodát, Papó pedig az iskola igazgatója volt. Itt jártam egyébként ki az első osztályt, illetve a 2. első félévét. Furcsa volt megállni Papóék szolgálati háza előtt, mely egybe volt építve az akkori iskolával (most már egy picit odébb van az új suli). Rengeteg emlék villant be. A kertek, ahonnan mosatlanul ettem a sok finomságot; az udvar, ahol mindig rohangáltam; a padlás, ahol a periszkóppal ismerkedtem; az iskola udvara, ahol annyit játszottunk a haverokkal. De ott van a Bodrog is, ahová sokat jártunk Papóval pecázni. Most amikor ideértünk, alig láttunk embereket. Tudom: munkaidő, nyaralás, délelőtt. De akkor is. Nagyszerű gyerekkorom volt, melyet a Nagyszüleimnek (Mamika, Nagyi, Papácska, Papó) is köszönhetek.

2017. június 27. - Dédinél
Egy hét feltöltődésen voltunk Nagyinál. Kicsit feltöltődött belőlünk, mi pedig belőle. Bár szerintem egy ici-picit örült, mikor eljöttünk, hiszen a Gyerkőcök folyamatos műsorától már régen elszokott. Csavarogtunk Miskolcon ill. a megyében, nagyokat beszélgettünk, Nagyi tanított versikéket, mondókákat a Kicsiknek, meglátogattak minket Zsófiék. Kellően aktívan telt ez a pár nap. Együtt voltunk és egy kicsit kiszakadtunk a mindennapi mókuskerékből. Kell ennél több?

2017. június 18. - Boldog apák napját!
"Egy apa nem hőst nevel, hanem a fiúgyermekét. Ám ha igaz fiaként bánik vele, akkor hőssé válhat - legalábbis az apja szemében bizonyosan." - Walter M. Schirra, Sr.
A 3 generációs pasi fotó Apa születésnapján készült 2015-ben.

2017. június 18. - 5. Trizoli Jótifuti Jótékonysági futás és bringázás
Az úgy volt... Hogy ma sem futottam. Már 5 éve beszéljük Zolival, hogy egyszer én is nekivágok és legalább pár száz métert én is megteszek. Tegnap közölte velem, hogy már Ballószögig kellene futnom. Abban maradtunk, hogy a Gyerkőcökkel a felvezető kört "lefutjuk", de ők a hűvösebb idő miatt nem jöttek, én pedig berezeltem. Mindettől függetlenül óriási öröm és büszkeség számomra, hogy ismerem a főszervezőt, Kuti Zolit, aki a csapatával együtt egy jó ügy érdekében teszi rendíthetetlenül a dolgát. Célul tűzték ki, hogy az egészségük megőrzése mellett jótékonykodnak is: fogyatékkal élőket és mozgássérülteket támogatnak. De itt nem álltak meg: szegény családokat is folyamatosan segítenek. Ilyenek ők, a Trizoli Jótifutisok. Hajrá, támogasd te is őket! Az egyesület weboldala: http://www.trizolijotifuti.hu/

2017. június 13. - A távírótól a felhőig
Délelőtt a Wojtyla Barátság Központban tartottam előadást a telekommunikáció fejlődéséről az ART TeleCom nevében. Távíró, Bell telefonja, Puskás telefonközpontja, mobilkommunikáció, VoIP, felhő (cloud) és még hosszasen lehetne sorolni, hogy miről is folyt a prezentáció. Közben jöttek a kérdések, melyek néha el-el kanyarodtak a tárgytól. Az előadást követően pedig megvendégeltük a Wojtyla népes családját is. Örülök, hogy ismét ot lehettem/lehettünk. A előadásról bővebben a Hírös.hu-n jelent meg egy cikk: http://bit.ly/2rvJ4mZ

2017. június 11. - Térzene Kecskeméten
A KVF (Kecskeméti Városi Fúvószenekar) ma délután ismét zenélt a Főtéren. Azért Lili is besegített nekik.
https://youtu.be/OroThcGGvZQ

2017. június 9. - I. Szigma - Jösszművészeti együttlét
Videó: https://youtu.be/gNcm2_B5dpc Aki ismer, tudja: az underground, kicsit elvont (számomra) művészet nem teljesen az én világom. Viszont egy kedves ismerősöm - nevezzük most Zolinak - invitált a mai kiállítás megnyitóra. Ő olyan művészlélek féle, aki verseket ír, sztorizik a családjáról, stratégiákon dolgozik, stb. Egye fene, megnézem! - gondoltam. És nagyon nem bántam meg! A kiállítást a Rákóczi úti Szigma épületébe álmodták meg: kicsi pénzből, barátok, ismerősök támogatásával. Csordultig megtelt a tér, az különböző alkotások pedig elkápráztattak mindenkit. Remélem máskor is meg fogják csinálni ezt az "Együttlét"-et, mert Kecskemétnek szüksége van rá.

2017. június 3. - Együtt a művészetért gála
Ma este a Katona József Színházban elismerésben részesültek a 2016/2017-es évad kiválóságai. 10 kategória, 11 győztes: hiszen a legnagyobb nyertes a publikum. A társulat és a színház munkatársai kitettek magukért: igen színvonalas produkcióban volt részünk. A "Család ellen nincs orvosság" és a "János vitéz" lettek a legjobb előadások. Legjobb színésznő/színész Hajdú Melinda és Szemenyei János, legjobb női/férfi epizodista Bognár Gyöngyvér és Zayzon Zsolt, legjobb táncművész Katonka Zoltán lett. A legjobb jelmeztervező idén Gyarmati Dóra, míg díszlettervező Ambrus Mária. A város kedvence Kőszegi Ákos, míg Latabár Kálmán-díjban Decsi Edit részesülhetett. Gratulálunk a díjazottaknak! És most hogyan tovább? Várjuk a következő évadot: "Függöny fel!" (Fotó: Hírös.hu)

2017. június 2. - A halál kitépett egy darabot Kecskemét szívéből
Délután utolsó útjára kísértük a tragikus hirtelenséggel elhunyt Farkas Gábort, a Csiperó atyját. Gyermek, férj, apa, munkatárs, ismerős, barát: szerintem nincs olyan kecskeméti, aki ne ismerte volna. És mondjuk meg őszintén: szerettük is. Hiszen nem olyan embernek ismertük meg, aki kötekedne, gáncsoskodna. Mindig azt nézte, hol tud segíteni a közösségnek. Nem voltunk napi kapcsolatban, nem ültünk le havonta beszélgetni és megváltani a világot. De ha találkoztunk - rövid időre is - váltottunk pár jó szót és a búcsúzásnak mindig mosoly volt a vége. A mostani búcsú sajnos nem ilyen. Fáj nekem, nekünk, hogy Gábor itt hagyott bennünket. És ahogy a mai búcsúztatásán elhangzott: már most biztosan szervezi az égi Csiperót. Kedves Gábor! Távoztál tőlünk, de örökre itt maradsz velünk! Isten veled!

2017. június 2. - Megemlékezés
1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelyben szétválasztották a nemzetünket. A magyar történelem egyik legfájóbb napja ez - bár van még több is. Ha a politikusok az országon kívül és belül egyaránt tényleg az emberekért, a hazájukért akarnak tenni, akkor elgondolkoznak azon, hogyan tovább. Meg kell találni a közös pontokat és utána együtt dolgozni. Ezért is értettem egyet az alpolgármester szavaival: "Nagyon időszerű lenne Trianon sebeit begyógyítani, hogy szembe tudjunk nézni a XXI. század kihívásaival." Remélem ezek nem csak üres szavak, és a tettek is következnek. (Fotó: Hírös.hu)

2017. május 27. - Köszönöm nektek!
A forgatókönyv szerint Botka Laci az MSZP kongresszusán jelentette volna be a születésnapomat és a miniszterelnök-jelöltségét. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a pártja kongresszust hív össze a születésnapja alkalmából! De jeleztem már korábban, hogy ma nem Lacival, hanem a családommal leszek, amit maximálisan megértett. Na jó, nem volt ilyen forgatókönyv, de lehetett volna... Délelőtt felköszöntött a családom, kaptam szuper tortát, rajta egy rollerral. Kérdezte is Anettem: ugye ilyen rollerra gondoltál? Majdnem kipróbáltam, de a Gyerkőcök furán néztek volna rám, miért állok a tortára. Aztán útra keltünk és meg sem álltunk az Aquaworldig, ahol egész nap pancsiztunk, jól éreztük magunkat. Majd hazaértünk és elkezdtem megválaszolni a rengeteg köszöntést, melyeket tőletek kaptam. Kedves barátaim! Örömmel olvastam, hogy ilyen sokan gondoltatok rám, ill. hogy emlékeztetettetek: hamarosan 40 leszek. Azt még meg is kell élni... De amíg ilyen emberek vesznek körül, klasszul fog eltelni! Köszönöm nektek!

2017. május 26. - Szavazás az évadról
Júniusban lesz még egy előadás (Újvilág passió), amit megnézünk, de igazából véget ért az évad a Kecskeméti Katona József Színházban. Ismét rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Sokat nevettünk, csendben énekeltünk, olykor pedig megkönnyeztük az előadást. Nagyszerű társulat szórakoztatta ebben az évadban is a publikumot, akiket a háttérből folyamatosan segítettek mások is. Idén is lehetett szavazni több kiválóságra, kiket az "Együtt a művészetért! - díjátadó gála" keretében fognak megjutalmazni. Előadások, színművészek, színművésznők, tervezők, no meg persze a közönség is kíváncsian várja, hogy ki lesz a leg-leg-leg idén. Én is szavaztam, nekem most ők voltak a favoritok. Bár igazából mindenkit fel kellett volna sorolni. És ki nyer igazán? Ki más, mint mi: a közönség!

2017. május 23. - Ármány és szerelem
Két ember között a szerelem lehet tiszta és önzetlen. Mindaddig, amíg fondorlatokkal meg nem akarják mérgezni a kapcsolatot bizonyos érdekekből. Ellen lehet állni, de ha az ember nem hisz a párjában, borul az egész. Este Schiller örökérvényű darabját néztük meg a Katona József Színházban.  Egy apának nem lehet más az első, csak és kizárólag a családja, a gyermekei. Nem helyezheti feléjük a hatalmat, a pozíciót, mert akkor megszűnik a legfontosabb kapocs a világon. Én is foglalkozom politikával, de ezt soha sem merném megtenni. Nem akarok elszakadni a családomtól, nem akarom elveszíteni őket. Pedig a politika sajnos mindenhová beférkőzött, megfertőzve mindent és mindenkit. De ha ügyesen csinálja az ember, ellen tud állni a kísértésnek, a hazugságnak, a másik megalázásának, eltiprásának, az ármánynak. Az igaz szerelemnek viszont nem lehet. Ezért is vagyunk olyan boldogok Anettemmel... Várjuk a következő évadot!

2017. május 22. - Egy régi KÉRDÉS margójára
"Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik... Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." - Lukács 6:37
"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." - Máté 6:14-16

2017. május 17. - Noszvaj, hegyek, családi pihi
Pár nap utazás, pihenés után végre(?) itthon vagyunk. Anettem kapott egy pár napos kikapcsolódást családilag Noszvajra, és volt olyan rendes, hogy minket vitt magával. Szombaton Parádsasváron kezdtünk Jojóéknál, majd hétfőn várlátogatás Sirokon és Egerben, délután pedig megérkeztünk a Tündérkertbe Noszvajra (levegőt nem kaptam már a sok mászkálástól). Nagyon kedves, gyerekbarát szállásunk volt, Lili és Márkó folyamatosan pörgött. El is gondolkoztam: pihenés volt ez egyáltalán??? Végül is, miért ne! Együtt voltunk, pihentünk, kikapcsolódtunk. Szerdán pedig még megfejeltük az utazást a szentendrei Skanzen bejárásával is Anyáékkal közösen. Szép volt, jó volt, rövid volt. A hotel munkatársait azért megfenyegettük: jövünk még hozzátok!

2017. május 7. - Anyának
"Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret."
Lakner Artúr

2017. május 7. - Mindenki különleges!
Korábban még nem sikerült, de végre eljött ez a nap is: Lilivel színházba mentünk! A nézőtéren zsongás és várakozás, majd fellibbent a függöny és rögtön ott voltunk az erdőben a vizsgára készülő manókkal. Zene, tánc, rosszcsont és bohókás, szerelmes manók sokasága fogadott minket és szereztek kellemes perceket mindenki számára. Lili majdhogynem tátott szájjal nézte a színpadi eseményeket, nevetett nagyokat és a zene közben folyamatosan járt a lába. Prüsző, Kacska, Pucok, Zizi, Majszi, Magolka, Topánka néni, Aszaló doktor, Pattantyú tanárnő és a többi manó a darab végén kimondta a nagy igazságot: "Senki sem tökéletes, de mindenki különleges!" Köszönjük, hogy megismerhettük a manók csodálatos világát! Lili hazafelé még közölte velem: "Apa! Jöjjünk máskor is!"

2017. május 5. - Soha többé világégést!
72 évvel ezelőtt, május 9-én ért véget a 2. világháború, melyben rengetegen vesztették életüket a világ több pontján. A mai napon rájuk emlékeztünk a szovjet katonai temetőben. A megemlékezésen részt vett Nepop Ljubov ukrán nagykövet asszony is, aki elmondta: országa nem csak anno, de most is küzd az agresszor ellen. "Békében a fiúk temetik el apjukat, háborúban az apák temetik el fiaikat." - Hérodotosz

2017. május 3. - Szerelem, pénz(telenség), ámítás, kabaré
Szép Ernő Vőlegény c. darabja kapcsán ezek jutottak hirtelen az eszembe. 1914 környékén járunk, amikor a dzsentri Csuszik papa és családja megpróbálja szép hozomány reményében elpasszolni lányukat, Kornélt. A kiszemelt fogorvos előtt megy a színészkedés, de kiderül, hogy feleslegesen. Ő szintén ebben a cipőben jár, várja a minimum 15-20.000 korona hozományt. Vígjáték és dráma keveredik ebben a darabban, amely kabaréjelenetekkel van megspékelve. Valóban ennyire számít a pénz? Egy szerető családnak lehet az életcélja, hogy a lányukat elvetessék egy jómódú emberrel? Van kiút a nincstelenségből? Egy züllött, nincstelen férfi, aki az Orfeumban mulattja az időt a kabaré táncosnőivel, vajon meg tud változni az igaz szerelem miatt? Meddig és ki előtt játszhatja meg magát az ember? Meddig mehet az ámítás? Az igaz szerelem csak a halállal váltható meg? Örömteli percek, mély gondolatok kavarognak az ember fejében. "Respekt" a színművészeknek, ez ismét egy "First class" előadás volt!

2017. május 1. - Majális
A majális rendre a dolgozók, munkások ünnepe. Ehhez jön még május 1-én, hogy 2004-ben ezen a napon csatlakozott Hazánk az Európai Unióhoz - annak minden előnyével és hátrányával egyaránt. Mondhat bárki bármit, én jobb szeretném, ha Magyarország továbbra is a nyugathoz, mintsem a kelethez tartozzon. Ezzel gondolom, nem vagyok egyedül... A majálist Kecskeméten kezdtem: politika, közélet az MSZP sátránál, majd egy kis móka és kacagás a családdal. Ezt követően Budapestre mentünk az MSZP országos majálisára, ahol meghallgattuk Molnár Gyula elnök, valamint Botka László miniszterelnök-jelölt beszédeit. Fontos dolgok hangzottak el, melyek a bérből és fizetésből élők számára véleményem szerint reményt, a politikai hátszéllel egyre csak gazdagodók számára elszámoltatást jelent. "Tegyünk igazságot!"