Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

2017. február 28. - A lelkész, az edző és a színművésznő
A Hírös Pódiumbeszélgetések vendége volt Varga László református tiszteletes és közéleti személyiség, Ludvigh Zoltán búvárúszó mesteredző, valamint Danyi Judit színművésznő. Laci bácsi tiszteletére egy család énekelt, mellyel megalapozták az este hangulatát. Van közös, nyugodni nem akaró ügyünk, ennek ellenére örömmel hallgattam a történeteit akár '56-ról, akár az Emmaus házról vagy éppen a családjáról. Aztán más vizekre eveztünk/úsztunk és Ludvigh Zoltán mesélt arról, hogyan jutott el a szolnoki Tisza partról Kecskemétre és az életet jelentő vízig, az utánpótlás neveléséig. Végül, de nem utolsó sorban a Katona József Színház színművésznője mesélt a színészek oly kalandos életéről. Milyen véletlenek sora hozta ide Kecskemétre férjével, a szintén nálunk színművész Hegedűs Zoltánnal. Életek, melyek egyik közös pontja nem más, mint szeretett városunk: Kecskemét. Várjuk a következő beszélgetést is!

2017. február 27. - Mindenki
Pár héttel ezelőtt láttam Deák Kristóf Mindenki című filmjét, amely Oscar díjat nyert az éjszaka folyamán. Mi jutott eszembe, ahogy néztem? Egységben az erő, szolidaritás, barátság. Amennyiben a hatalom elnyom valakiket, azok legtöbbször megadásra kényszerülnek. Feladják a küzdelmet, mert félnek az esetleges retorzióktól. De mi van akkor, ha igaz barátra lelnek ezek az emberek? Mi történik akkor, ha kiállnak mellettük? Mi van akkor, ha az elnyomott és a vele szolidárisak megérzik: egységben az erő, közösen bármire képesek! A film szerintem ennek a tökéletes példája. Ha egy embernek hallgatni kell, akkor hallgat a többi is. A színpadon - akár az életben - csak a hatalom kardcsörtetését hallja mindenki. És akkor rájönnek, hogy a csendnek is óriási ereje van. Az elnyomó pedig egyedül marad, megfosztva minden hatalmától. Az Oscar díjas alkotás: https://goo.gl/NfHNXt. Gratulálok az alkotóknak! Köszönöm, hogy megmutatták: van remény!

2017. február 25. - Emlékezni és emlékeztetni
Ez a két dolog a legfontosabb feladat számunkra: emlékezni a kommunizmus áldozataira, valamint emlékeztetni a jelen és jövő emberét, hogy soha többet ne fordulhasson ez elő. Ma délután a Rendőrfaluban részt vettem a "Kecskemétről "malenkij robotra" elhurcoltak emlékére" emelt emlékoszlop avatásán. Ezt követően pedig a Városháza előtti kopjafánál a megemlékezés virágait és mécseseit helyeztük el. Nem csak azok szenvedtek, akiket elhurcoltak, akiket börtönbe zártak. Szenvedtek az otthon maradottak is. Teljesen mindegy, hogyan nevezik az elnyomó rendszert. Teljesen mindegy, hogy milyen "ideológia" mentén viszi végbe a szörnyűségeket. Elítélendő, mint az emberiség elleni tett. Nagyon bízom abban, hogy a jelenlegi "hatalmasságok" tanultak a múltból és nem követik el ugyanazokat a hibákat. Emlékezzünk és emlékeztessünk!
(Fotó: Keol.hu)

2017. február 24. - Kik az igazi álomgyilkosok?
Sajnálom, hogy 2024-ben nem lesz Hazánkban Olimpia. Hiszen ki az, aki nem akar a nemzet sportolóinak itthon drukkolni? A politikai "elit" állandó csatározásai megosztották a nemzetet már évekkel ezelőtt, így juthattunk el a pályázat sunyi visszavonásáig. Pedig milyen jó lenne normális körülmények között élni... Más felől örülök, hogy elakadt az Olimpia ügye. Véleményem szerint a hatalom a sport szeretete mellett óriási pénzeket akasztott volna le a beruházásokból és a későbbi szolgáltatásokból. Ennek kapcsán Orbán azt nyilatkozta ma, hogy akik megakadályozták az Olimpiát, azok álomgyilkosok. És akkor minek nevezzük azokat, akik olyan körülményeket teremtenek Hazánkban, hogy a fiatalok inkább külföldön keresik az álmaikat? Kik azok, akik miatt az emberek az álmaikat feladva, egyik napról a másikra élnek, nyomorognak? Kik azok, akik strómanokon keresztül szipkázzák el a közpénzeket, megfosztva egy országot az álmoktól? Miniszterelnök úr! Kik az igazi álomgyilkosok?

2017. február 18. - Új esély
Délután élőben hallgathattam meg Botka László kormányfő-jelöltünket: mit is gondol a mai Magyarországról, milyen elképzelései vannak a jövőre vonatkozóan. Nekem tetszett, amit mondott. Világos üzenete volt az MSZP tagjai, funkcionálisai, a többi párt, a kormány és természetesen a legfontosabb, honfitársaink számára. Baloldali pártot akar építeni, melynek igenis helye van a politikai palettán! Ki kell tartanunk a fejlődő és gyarapodó Haza, a demokrácia, az EU, a szolidaritás mellett. Van esély rendbe tenni mindazt, amit a politikai elit az elmúlt 10 esztendőben lerombolt. Ha a közpénzekkel nem a mutyira költünk, nem a csókosok zsebeit tömjük, hanem racionálisan, igazságosan gazdálkodunk, akkor lesz pénz az oktatásra, egészségügyre és az életszínvonal javulására. Mi kell mindehhez? A levitézletteket hátrahagyva, tiszta lappal indulni és megmutatni honfitársainknak, hogy van új esély a jövőre.

2017. február 14. - Szeretni kell, ennyi az egész!
Estére ismét kimenőt kaptunk Lilitől és Márkótól, így megnézhettük a József Attila Színházban a Mici néni két életét (https://youtu.be/AteDmnyJBd8). Mit ne mondjak, hatalmas élmény volt látni Esztergályos Cecíliát és Bodrogi Gyulát (no meg a többieket is). Amit ketten lenyomtak a színpadon! Sok fiatal megirigyelhetné őket. Felcsendültek régi dallamok, jelenetek: visszautaztunk egy csöppet az időben. A darab megmutatta, hogy teljesen mindegy hány éves az ember és milyen élethelyzetben van: a szerelem ki tudja zökkenteni a mindennapokból és új, pozitív élményekkel gazdagíthatja. Szerencsére mi is így gondoljuk Anettemmel: szeretni kell, ennyi az egész!

2017. február 11. - Fegyverbe, lázadunk!
Tegnap tartotta évértékelőjét Orbán Viktor miniszterelnök. Azt mondta, hogy a lázadás éve következik. Gondolom Anettem ezért lepett meg a képen is látható játékfegyverrel. De nem, mert Valentin napra kaptam. Orbántól pedig egy izgalmas, anekdotákkal teletűzdelt beszédet. Megtudtuk, hogy minden szép és jó Hazánkban, emiatt persze megint támadnak minket a mocskos nyugatiak. Két idézet: "Kihirdették, hogy a nép veszélyes a demokráciára." és "Teszünk-e valamit az átláthatóság érdekében?" Nem magukra gondolt, de én igen... Két kérdésem lenne: 1. Magyarország elmúlt egy évéről miért nem kaptunk egy korrekt tájékoztatást? Hiszen egy miniszterelnök nem csak a híveinek, hanem minden honfitársunk miniszterelnöke kellene, hogy legyen. 2. Miért kell az állandó harckészültség és háború mindenkivel, aki másként látja az életet és dolgokat? De elérkezett a lázadás éve. Van fegyverem - melyet szigorúan csak játékra használok. Majd lázongok beszéddel, írással és felelős gondolkodással.

2017. február 8. - Platonov
A Ruszt József Stúdiószínház falai között ismerhettük meg este Platonov életét. A kialakításnak köszönhetően nézőként mi is részesei voltunk a darabnak. Ott játszottak előttünk, mellettünk, szinte eggyé váltunk a produkcióval. Ha a történetet nézem, akár romantikus vígjáték is lehetett volna: Platonov beesik a buliba, találkozik a több éve nem látott haverokkal. Kiderül, hogy nős, de más jelenlévő nőkkel is kavar. De nem. Ez egy dráma volt, ahol nevetés helyett síri csend honolt. Munkakerülő lump emberek gyülekezete, kiknek "szellemi" vezetője Platonov, egy beteg, alkoholista ember, aki megkeseríti mások életét csapodár jellemének köszönhetően. Felejthetetlen élményt kaptunk az emberi gyarlóságról, mely szerintem minden jelenlévőbe mélyen beégett. Nemhiába, kiváló színművészeink vannak!
(fotó: Kecskeméti Katona József Színház)

2017. február 4. - Hinni kell
Máté Péter dalai, hangja szinte mindenki számára ismert és kedvelt is Hazánkban. 70 évvel ezelőtt ezen a napon született a fiatalon elhunyt kiváló zeneszerző. 3 éves voltam, mikor távozott közülünk, de munkássága mind a mai napig itt van velünk. Ők még azt a generációt képviselték, akikre azt lehetett mondani, hogy zenészek, zeneszerzők, dalszövegírók, előadók, művészek. Bármikor felismerjük a számaikat. És a maiak? Nem akarom bántani őket, de messze vannak ettől a színvonaltól - persze tisztelet a kivételnek. Tanulni lehetett a régi öregektől. Az élet minden területére igaz, amit S. Nagy István megírt, Máté Péter pedig tolmácsolt: "De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!" https://youtu.be/0bx7blXygrc

2017. február 1. - Mindenkinek van egy esernyője
Esik? Nagyon... Még szerencse, hogy mindenkinek van egy esernyője. Nekem Anett, Anettemnek én (remélem/gondolom), Rolla grófnőnek Baracs István és fordítva. Este utaztunk egy kicsit az időben és térben, méghozzá az I. világháború idején játszódó Mágnás Miska operett mesés világába. Nem volt hiány nevetésben, bánatban, szerelemben, asszony nevelési tippekben és csodálatos zenékben a Katona József Színház társulatának köszönhetően. Az úri népek világába csöppen Miska Eleméry grófként, aki még jobban felforgatja az eseményeket és még jobban megforgatja a kisasszonyokat - "vazs megyei" legényként nem is tehet mást. De szerencsére a végén mindenki megtalálja a maga szerelmét, esernyőjét. Anno Latabárék is jól nyomták: https://youtu.be/lQjNSdy44Cs, de a kecskeméti társulat tagjai (most is) nagyon kitettek magukért. Köszönjük a felejthetetlen élményt!

2017. január 31. - And the Oscar goes to…
Ki más kaphatná, mint Lili! Hiszen Ő rendezte, írta és egyben a főszereplője is volt annak a filmnek, amit együtt néztünk a szobájukban. A mozi szinte zsúfolásig megtelt, olyan sokan voltunk: Anettem, Márkó, Róka úr, a Maci család, és ott voltak Kutyusék is. Miről szólt a film? Nehéz megfogalmazni, de úgy vettem észre, mintha egy görbe tükröt tartott volna velünk szembe. Azokat a szavakat, kifejezéseket és gesztusokat láttuk és hallottuk, melyek bizony ránk utalnak. Nevettünk is nagyokat, annyira élethű volt a film. Valószínűleg máskor is megyünk ilyen moziba, hogy megnézzük az Oscar esélyes Pici Szerelmemet.

2017. január 27. - Anya 20 éves
Meg egy kicsi. De nőknél nem ildomos megkérdezni és leírni az életkorukat. Szűk családi körben megköszöntöttük Anyát, majd elmentünk vacsizni. Milyen fura, hogy betöltötte a 20-at. Ahogy mentünk az étterembe, pont azt mesélte nekem, hogy a 40 és az 50 sem fura, de ezt most egy kicsit az: kevesebb van, mint több. Erre azt mondtam, hogy ez nem törvényszerű, hiszen bárkivel, bárhol, bármikor történhet valami. Arra kell gondolni, hogy itt vagyunk, szeretjük egymást, számíthatunk egymásra, mert egy családban ez nagyon fontos. Drága Anya-Mama! Nagyon sok boldog születésnapot kívánok, kívánunk Neked! Nagyon szeretlek!

2017. január 23. - Az igazi tragédia
Mindig is összeszorult a szívem, amikor azt hallottam, hogy elhunyt egy gyermek. Amióta apa vagyok, még jobban átérzem a szülők fájdalmát. Ami hétvégén történt Olaszországban a magyar diákokkal: megmagyarázhatatlan. Nem marad más, csak a gyász, a csend és az örök fájdalom...
"A fájdalmat nem lehet elfelejteni, sőt újra és újra felidéződik, mint egy betegség. Szívek szakadnak meg, és nincs rá gyógyír; az ember csak azon tűnődik, hogy mi történt azzal az élettel, amelyet együtt kellett volna leélniük." - Suki Kim

2017. január 21. - A XXI. Kecskeméti Sportbálon
Az egész napos sportolás után jól esik a szórakozás! Mondhatták a sportolók, mert én ugye keveset sportoltam - a mai napon. viszont estére hivatalosak voltunk az immáron 21. alkalommal megrendezett Kecskeméti Sportbálra. Stílusosan a 21. Sportbálon 21 órakor kezdték átadni a 2016-os esztendő legjobbjainak a díjakat. Előtte vacsora, utána show, és tánc, tánc, tánc. Anettem mindig azért reklamál, hogy keveset táncolunk, most remélem bepótoltuk az elmaradásunkat! Tombolán sajnos nem nyertünk, bár a meglepetés nyereményre nagyon vártunk: 1 évig ingyen lehetett volna nézni a KeSport.hu-t és kommentálni is lehetett volna. A hölgy, aki "megnyerte" eszméletlen boldog volt. Barátokkal mentünk, nagyon jól éreztük magunkat, hiszen a kecskeméti sportolókkal együtt lehettünk egy jó csapat részesei. Már most bejelentkeztünk a következő "mérkőzésre". Hajrá Kecskemét!

2017. január 21. - Kecskeméti Sportnap
A mai nap a sporté. Délelőtt a Lánchíd Utcai Sportcsarnokban a politikusok, a média szakik, a színészek és a sportvezetők játszottak baráti labdarúgó mérkőzéseket. Délután jön a Városházán egy fogadás a sportolók és szakemberek részére. Este pedig az immáron XXI. Sportbál. A délelőtti mérkőzéseken nézőként voltam jelen. Azok az emberek, akik az év többi napján egymásnak tudnak feszülni, más-más érdekek és elképzelések mentén végzik a dolgukat nem csináltak semmit, csak sportoltak. De hogy? Békében, jó hangulatban, normálisan, sportszerűen. Azon gondolkoztam, hogy ezt a fajta mentalitást miért ne lehetne más napokra is átültetni? Miért kell mindig egymásnak feszülni? Sokszor sokan mantrázzák a magukét, meg sem hallgatva a másikat. Kell, hogy ennyire fanatikusok legyünk? Vagy inkább a közös cél érdekében normálisan együtt dolgozunk. Erre is rávilágít ez a nap...

2017. január 13. - Petikém! Egyre sűrűbben...
Pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves hölgy ismerős mondta nekem egy temetésen: "Petikém! Egyre sűrűbben fogsz te is temetésekre járni." És mennyire igaza volt. Fiatal, idős, beteg, egészséges, férfi és nő. Az Úr nem válogat, bárkit el tud ragadni a szeretteitől. Aki itt marad, annak fáj. És aki megy? "Semmi bizonyíték nincs arra, mi vár ránk a halál után: semmivel nem támasztja alá a tudomány, csak a puszta ígéret van, és a szükségletünk, hogy higgyünk abban, mindennek van értelme."

2017. január 11. - Család ellen nincs orvosság
Nagyon jól tudjuk, hogy az állami egészségüggyel minden rendben van, nincs soha semmilyen probléma! Az orvosok végzik a dolgukat, a betegek pedig gyógyultan távoznak. Itthon lehet, hogy ez a helyzet, de egy londoni kórházban nem ezt láttuk ma este! Ray Cooney fergeteges vígjátékában minden össze lett keverve, úgy ahogy illik! Mert jött a volt nővér, a zabi gyerek, őket keresi a rendőr, a főorvos közben írná élete nagy beszédét, kollégái pedig folyamatosan nyaggatják a karácsonyi bulival. Aztán kiderül, övé a gyerek, de ezt nem tudhatja meg senki - főleg a feleség. Ilyenkor jön jól a hűséges (?) barát, és összekuszálódik minden! A színpadon folyt a scotch, a szóda és az őrület, mi pedig a könnyeinkkel küzdöttünk, fetrengtünk a nevetéstől. Ilyen kórházban nem hogy beteg, de orvos sem lennék! A Katona József Színház társulata megmutatta: család ellen nincs orvosság!

2017. január 7. - Figyelemfelhívás
Legyen tele a Facebook mesebeli karakterekkel, felhívva a figyelmet a #gyermekrák elleni küzdelemre! Ha lájkolod, kapsz tőlem egy mesehőst! Nekem megengedték, hogy Törpapa helyett egyik kedvenc figurámat (Peter Griffin, Family guy) válasszam. ;) A cél nemes és fontos. Segíteni lehet ezzel az akcióval a gyerkőcökön? Sajnos nem, de ha minél több emberhez eljut az üzenet, máris tettünk az ügy érdekében. És egyszer talán sok más üzenettel együtt ez is célba ér...

2017. január 5. - A kulcs
2002-ben ezen az estén a lépcsőházatokban nekem adtad a szíved kulcsát, melyet azóta is őrzök. Köszönöm, hogy együtt vagyunk! Köszönöm, hogy szeretsz! Köszönöm, hogy megajándékoztál Lilivel és Márkkal! Köszönök mindent! Nagyon szeretlek Egyetlenem!

2017. január 2. - Új év, új remények, új lehetőségek
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját és hozzáállását abban, hogy előbbre jussunk - az élet különböző területein. 2016-ban nem volt hiányunk élményekből, eseményekből: kaptunk jót, s rosszat egyaránt. És mi vár ránk 2017-ben? Még több terrorista támadás Európában is? Világpolitikai átrendeződés Trump beiktatása után? Változás az EU-ban a soron következő nemzetállami választások hatására? És itthon? Minden szép és minden jó lesz, mint ahogy a kormány állítja? Vajon lesz jobb egészségügyünk és oktatásunk? Csökken majd a korrupció? És még lehetne sorolni... Egyet tehetünk: próbáljunk meg pozitívan/pozitívabban hozzáállni az élethez és talán ez is sokat segít majd mindannyiunknak. Most pedig új reményekkel fordulunk a 2017-es évre és keressük az új lehetőségeket. Mert itt szeretnénk élni, ez a mi Hazánk: Magyarország!