Riczu Péter - Hírek - Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Riczu Péter - Hírek

Hírek > 2015

Hírek, információk, vélemények, gondolatok

Az ember megy ide-oda, teszi a dolgát. Így vagyok ezzel én is. Végzem a munkám nap, mint nap. Élvezzük az életet a Párommal és
két gyerkőcünkkel: Lilivel és Márkkal. Utazunk, mozizunk, színházba járunk, együtt vagyunk a barátainkkal, stb. És természetesen ott van a közösség. Legyen szó a rászorulók megsegítéséről, a politikáról, vagy a közösség építéséről. Azokról ez eseményekről olvashatsz itt, melyeket fontosnak érzek megosztani Veled.
A képek részben saját készítésűek, részben az internetről vannak letöltve.


2015. december 26. - Isten pénze
A csodák egészen kis dolgokon is múlhatnak, nem kell mindig valami nagyra várni, vágyni. Mi például csodaként könyvelhettük el, hogy Nagyi eljött karácsonyra Miskolcról - és színházba is mentünk. Charles Dickens örök darabját, a Karácsonyi éneket néztük meg (Isten pénze). Mint mindig, a kecskeméti Katona József Színház csapata most is kitett magáért. Vannak, akiknek nem elég még Isten pénze sem, míg mások egész kevéssel is beérik. De ha közeleg ama bizonyos utolsó óra, akkor sok mindent átértékel az ember. A mi döntésünk hogyan élünk, mit cselekszünk a mindennapokban, mit teszünk magunkért, a környezetünkért, az elesettekért. Segítenünk, adnunk kell. Elég lehet egy kicsi is a csodához.

2015. december 24. - Békés, áldott ünnepeket!
Család, barát, ismerős, munkatárs, esetleges ellenfél - ilyenkor igazából egyre megy. Miért is? Mert mindenkinek szüksége van az egész éves hajtás után arra, hogy a szeretteivel együtt legyen, feltöltődjön mind fizikailag, mind lelkileg. Erőt igazán Ők tudnak adni nekünk. Bízom abban, hogy Te is megéled mindezt az örömöt az elkövetkezendő napokban. Mit mondhatok ezek után? Békés, áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben, boldogságban gazdag új esztendőt kívánok Neked és Szeretteidnek!

2015. december 22. - A Wojtyla Házban jártunk...
És ha már ott voltunk, vittünk a Ház barátainak egy kis gyümölcsöt és édességet az ebédhez. Mint mindig, most is örömmel fogadtak bennünket, melyet ezúton is köszönök, köszönünk. Szomorú sorsokat ismerünk meg minden egyes alkalommal, viszont a szívük-lelkük tele van boldogsággal és jósággal. Ez a kettősség mindig megmutatja nekem (és gondolom másoknak), hogy nem szabad feladni, az előttünk áll akadályokat le kell győzni ésszel, erővel és hittel.

2015. december 16. - Márkó 1 éves
Most született és már egy éves a Kisember! Milyen gyorsan repül az idő... Az elején csak feküdt, nem igazán mozgott, most pedig már kotor, mint a villám. Gügyög, gagyog, piszkálja a távirányítót és ordít, ha el merem venni Tőle. Nagyszerű érzés apukának lenni! Főleg így, hogy itt van Lili és immáron Márk is. Pici Fiam! Boldog születésnapot!

2015. december 11. - Adománygyűjtés a Főtéren
Mi már meg is kóstoltuk a forraltbort, amivel mindenkit sok szeretettel várunk Kecskemét csodálatos Főterén a Hírös Városért Egyesület standjánál! A befolyó adományokkal rászoruló gyermekek karácsonyát fogjuk szebbé tenni.

2015. december 8. - Jönnek a dobozok
Videó: https://youtu.be/aSY9Fxw_oSU
Folyamatosan hozzák a karácsonyi ajándékokkal megtöltött cipősdobozokat az ART TeleCom Lóverseny utcai ügyfélszolgálatára. Ha úgy érzed, hogy még Te is segítenél egy kis aprósággal az apróságoknak, megteheted december 16-ig. Utána pedig eljuttatjuk a gyermekeknek az ajándékokat.

2015. december 7. - Ho-ho-ho hétvége
Ez a hétvége a Mikulásé volt teljes egészében. Lili háromszor, Márkó kétszer is találkozott vele - ovi, főtér, otthon. A legnagyobb élmény az volt, amikor este otthon kopogott a nagyszakállú a krampusszal közösen. Lili szokásához híven teljesen megilletődött, Márkó pedig fél perc sírás után már csak azzal foglalkozott, hogyan tépheti szét a Mikulás zsákját. Idén nem kapott senki virgácsot - meg is lepődtem - de a Télapó biztosan tudja a dolgát. Miután távoztak, indult a nagy csomagbontási akció. Jövőre már gondolom Márkó is jobban fogja élvezni a dolgot. Addig is írhatjuk az újabb leveleket a Télapónak...

2015. december 3. - Csak a pénz számít?
Joggal vetődik fel ez a kérdés - gondolom én. Van egy Kecskeméti Főiskola három karral, valamint egy Szolnoki Főiskola is egy karral. Szépen egyesülnek azért, hogy a lehetőségeket kihasználva egyetemmé váljanak. A Nemzeti Bank pedig támogatja ezt a törekvést úgy, hogy egy általa létrehozott alapítvány nem kevés közpénzt (!) invesztál a fejlesztésbe. Lesz egyetem, lesz új campus, fejlődik az oktatás és közvetlen/közvetve Kecskemét is. A fejlődésnek, a fejlesztésnek mindig örülünk, hiszen itt élünk, Kecskemét a mi városunk. Akkor mi a baj? Pusztán annyi, hogy Pallasz Athéné Egyetem lesz az intézmény neve. Nem találtak egy Kecskeméthez igazán (vagy csak jobban) kötődő nevet? Mert az alapítvány "szponzorálja" máris az ő nevüket kell használni? Csókolom! Ez nem egy sportlétesítmény, hanem egy egyetem! Sem a város, sem az itt elő polgárok nem fontosak? Tényleg csak a pénz számít?

2015. november 27. - Adni jó
Az év vége közeledtével egyre többen vélik úgy, hogy nem csak kapni, de bizony adni is jó. Ezzel egy kicsit mi is hozzájárulhatunk mások boldogságához. Igaz ez? Abszolút. Adhatunk olyanoknak is, akiket nem ismerünk, akik rászorulnak. Ne azt nézzük, hogy ki adja, ki az aki segíteni akar. Azzal foglalkozunk, hogy ami van, eljuttassuk azoknak, akiknek szüksége lehet rá. Itt nem számít se politika, se vallás, semmi. Csak az, hogy örömet szerezzünk. Aki ismer, tudja hol dolgozom, illetve tudja politikai hovatartozásomat is. Éppen ezért nem ismeretlen senki előtt, hogy idén két megmozdulás keretében is segíteni kívánom én is azokat, akikkel szebbé tehetjük a közelgő ünnepeket. "Mindenki belead mindent. Így készül az ajándék. Adni jó, de kapni is. Így szép a játék."

2015. november 18. - Boldog szülinapot Pici Szerelmem!
Legalább egy hete teljesen be van sózva Lili, mert születésnapja lesz. Ezt nyomatja nekünk is folyamatosan, meg persze az oviban is. "Mennyit kell még aludni, hogy születésnapom legyen?" Nos, elérkezett a nagy nap! Lili ma négy éve, hogy megszületett és azóta is beragyogja az életünket. A kisbabából szép lassan kis hölgy lett. Ma este Ő volt csak a középpontban, Róla szólt minden. No meg az ajándékokról, az Anettem által készített tortáról, meg a még több ajándékról... Nagyon sok boldog születésnapot Apa Gyönyörű Pici Szép Szerelme!

2015. november 14. - Vajon...
Ma reggel Európa már nem úgy ébredt, mint korábban. Péntek este Párizsban rengeteg ember vesztette életét vagy sérült meg súlyosan a terrortámadások közepette. Őszinte részvétemet szeretném kifejezni az elhunytak hozzátartozóinak... Sem vallás, sem eszme nem takarózhat a terrorral, emberek megölésével. Európa talán most érezte meg azt, amit már sokan mások: a veszélyt. A gyász után azonban fel kell tenni a kérdéseket: ki, miért, hogyan? Vajon milyen világot hagyunk majd gyermekeinknek?

2015. november 11. - Katona József
1791-ben a mai napon született meg Kecskeméten Katona József, a magyar irodalom egyik legnagyobb írója. Neki köszönhetjük többek között a Bánk bánt. Munkássága nem csak a könyvekben, hanem a lelkünkben is megmaradt. "Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését Köszönöm."

2015. november 4. - "Folyt a vér a barikádokon"
'56 október 23-án a magyarok megmutatták, hogy az elnyomás ellen igenis fel kell lépni. Kitört a forradalom és a lelkes hazafi forradalmárok bátran küzdöttek a rezsim és a szovjetek ellen. Szívvel-lélekkel kiálltak a jó ügy mellett, viszont a november 4-én meginduló óriási létszámú szovjet csapatok ellen ez már sajnos kevésnek bizonyult. Azok könyörtelenül leverték a forradalmat. "Dávid és Góliát küzdelme volt", ahol "Folyt a vér a barikádokon". Ma Hazánk nagy hőseire emlékeztünk meg a Kecskeméti Köztemetőben. (Fotó: Hírös.hu)

2015. november 1. - Nem csak egy nap
Dedikáltunk egy napot a naptárban, amikor mindenki elmehet szerettei nyughelyéhez, hogy emlékezzen rájuk. Mint sok hasonló esemény, egy kicsit ez is felesleges. Miért? Mert akit szerettünk/szeretünk és elveszítettünk, arra mindig emlékezni fogunk. Ilyenkor talán még többet gondolunk rájuk. Eszünkbe jut, hogy mit mondtak, hogyan mosolyogtak, miket tették nap mint nap. Én is elveszítettem már sajnos Papácskát, Papót és Mamikát. Átölelni már nem tudom Őket, viszont itt vannak a szívemben és maradnak is. Nem csak egy nap. Minden nap...

 
 
 
Bookmark and Share
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz