Riczu Péter - Közösen a közösségért!

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

 

2018. augusztus 18.- Éljen az ifjú pár!
Elérkezett a nagy nap kics húgom, Zsófi életében: jött a lovag és feleségül vette! Egy hét Nagyizás után kocsiba ült a család, és indultunk Tiszavasváriba Zsófi és Ádám (vagy ahogy kedves családtagok hívják őket: Barbie baba és Ken baba) esküvőjére. Az ifjú pár és az örömszülők az elején izgultak, mi pedig jó hangulatban fogadtuk a kedves vendégeket, akikkel rögtön nosztalgiázni (és koccintani) kezdtünk. A fiatalok elintézték, hogy én legyek Pelikán elvtárs: tanúskodhattam a gyönyörű szertartás alatt Zsófi mellett. Márkó ezt a részt átaludta, de utána ő volt a bulibáró éjjel fél egyig. Lili viszont hajnal négyig ropta a táncot, alig bírtam tartani az iramot! Száz szónak is egy a vége: szuperül éreztük magunkat! De a legfontosabb: maga a család, melynek most már Ádám is a része. Zsófi és Ádám! A mai nappal elindultok a nagy közös úton, amin rengeteg élménnyel fogtok gazdagodni. Legyetek mindig ilyen boldogok és szeressétek egymást! U.I.: A beszédemet természetesen dedikálva elküldhetitek a násznépnek ajándék gyanánt...

2018. augusztus 18. - Egy hét (csavargás) Nagyinál
Zsófi és Ádám leendő esküvője miatt Tiszavasváriban kezdtük a nyaralásunkat: vittük a rengeteg ruhát, no meg egy kis adag üdítőt. Útközben gyűjtöttük az élményeket: traktorozás, szalmabálás fotózkodás, virág
"beszerzés" stb. Egy szuper hetet töltöttünk Nagyinál Miskolcon. Nagyokat csavarogtunk, megnéztük a Diósgyőri Várat. Ha a Gyerkőcökön múlik, még aznap beköltözünk a várba. Aztán nagyokat pancsoltunk a Selyemréti Fürdőben, sétáltunk Tapolcán, önfeledten rohangáltunk és tomboltunk a játszóházakban. A Hernád vízében kagylót kerestünk és sztorizgattunk Zsoltiékkal. Nagyi ismételten szórakoztatott minket az ifjúkori történeteivel, melyekből az utóbbi időben valamiért egyre többet hallunk. A szabadsággal töltött egy hét mindig rövidebb, mint a munkával...

2018. július 21. - Az igazi hihetetlen család
Családilag megnéztük délelőtt a Hihetetlen család 2-t. A két Kicsi (meg a többi gyerek) megint jókat kacarászott. Igaz, mi felnőttek megint előnyben voltunk: többet láttuk az első részt, ill. nekünk jobban feküdtek a poénok és az akciójelenetek. Lili abszolút nyugodtan végig tudta ülni a közel lát órás filmet, Márkónak ez még nehezebben ment. Az utolsó fél órában már inkább felállt, Anettem ölébe ült és néha-néha megnézte, hogy a mögöttünk ülők rendesen nézik-e a mesét. Megérte elkészíteni a folytatást (a Disney-nek anyagilag tuti), mert mindenki jól érezte magát. Nem egyszerű feladat megfelelően összpontosítani a családra és a munkára. Meg kell találni az ideális egyensúlyt, mindkettőben minél jobban teljesíteni, stb. Egyszerű a gyereknevelés? Nem mindig, viszont annál szebb és szórakoztatóbb! Én vagyok a legboldogabb a világon, hogy ilyen hihetetlen családom van! Hihetetlen szuper!

2018. július 17. - Újabb ART TeleCom előadás és ebéd a Wojtylában
Mindig öröm, ha hívják az embert, mert az azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra. A Wojtyla Házban is letelepített Hikvision biztonságtechnikai kamerarendszerről, és úgy általában ezen rendszerekről (működés, elemek, érdekességek) tartottam előadást (http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__28970). Sajnos idővel minden felett eljár az idő, így az analóg világból viszonylag rövid idő alatt átértünk a digitálisba. Jöttek a megbízhatóbb új megoldások és technológiák, melyek még egyszerűbbé és kényelmesebbé tették/teszik a felhasználók életét. A biztonságunk érdekében pedig szükségesség váltak ezek a rendszerek, így a Wojtyla Háznál is. Vigyáznunk kell magunkra, egymásra, a megteremtett értékekre. Az előadás után a konyha kiváló művészeinek köszönhetően egy igen ízletes vadassal láttuk vendégül a Wojtyla népes családját (http://wojtyla.hu/s_!news/i__80/i__28971). Köszönjük az újabb kapcsolatteremtéssel teli találkozást!

2018. július 16. - Vége a foci VB-nek
Nagyon sokan várták a foci VB-t, hiszen az emberek igen nagy száma szereti a jó focit. Tegnap sajnos kikaptak a horvátok és a franciák ismét világbajnokok lettek, de ugye egyszer fent, egyszer lent. A legelején még a németeknek szurkoltam, de sajnos kiestek - ahogy haladtunk előre, sorban mindenki. Egyszer csak eljutott a VB arra a pontra, amikor már átcsapott EB-be, hiszen kizárólag európai csapatok versengtek. Rengeteg izgalom volt a meccsek során, így mindig volt valami beszédtéma másnap. Milyen szép lenne, ha a magyaroknak ismét szurkolhatnánk egy ilyen eseményen! A '80-as években - amikor utoljára kint voltunk ilyen világversenyen - még nem érdekelt a profi futball, nem láttam az akkori hatalmasokat. Nekünk elég volt, hogy lementünk a játszótérre és ott rúgtuk a bőrt. A játék volt a lényeg, nem más. A mai futball és sok más sportág már sajnos kevésbé szól a játékról, de így is megyünk és nézzük. Mert mind a mai napig szórakoztat és a szurkolóknak ez a legfontosabb. No meg a hazai győzelem!

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz